Megszólal

Dihidrogén monoxid

Egy amerikai 14 éves középiskolás fiú elkészített egy felhívást a „dihidrogén monoxid” vegyület betiltására, és utána megnézte, mennyire tudja meggyőzni az embereket, hogy aláírásukkal támogassák. A betiltás támogatására a következő okokat hozta fel:
1. a vegyület erőteljes izzadást és hányást képes okozni
2. a savas esők egyik fő komponense
3. gáznemű halmazállapotban égési sérüléseket okozhat
4. nagy mennyiségű belélegzése fulladást okoz
5. hozzájárul a természet eróziójához
6. erősen csökkenti az autófékek hatékonyságát
7. kimutatták rákos daganatokban.
A diák 50 embert kért fel a betiltást sürgető felhívás aláírására. 43 aláírta. 6 azt mondta, még gondolkodik.
1 tudta mindössze, hogy a dihidrogén monoxid (H2O) a víz kémiai elnevezése.

A felhívás egy dolgozat része volt, hogy bemutassa, milyen kevés tudományos ismerettel rendelkeznek azok az emberek, akik szavazó polgárok és demokratikusan akarnak életről, halálról, kultúráról és egyéb társadalmi kérdésekről dönteni.

H2O „Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.” Antoine de Saint-Exupéry

Elég rémisztő hallani, hogy Budapest agglomerációjában egyes helyeken van olyan nap, amikor nem folyik víz a csapból. Lajtos kocsikból visznek főzni, mosakodni vizet. Azt se volt jó hallani, amikor egyik világjáró presbiterünk azon a napon, amikor Berettyóújfaluban rekordmeleget mértek, és éppen ott tartózkodott azzal jött haza, hogy ott kitikkadt a föld. Nincs víz. 90 mm esett január óta. De ebben benne van a hó is. Meghalt a vetés. A kukoricának vége. Mindennek vége.

Az utóbbi hír valós időjárási anomáliáknak köszönhető. Az előbbi hír, hogy a kertvárosokban elfogyott a víz, pedig a teljes emberi önzésnek és tudatlanságnak. Medencéket töltenek fel, nyírt gyepet locsolnak, és locsolják a betont, térkövet, autót mosnak az ivóvíz hálózatról. Nagyon sok embernek van telepített öntözőrendszere, amelyik időkapcsolóval vagy egyéb módon indul minden nap. Kiemelkedik és locsol. Az egyik legkörnyzetszennyezőbb, és fenntarthatatlan dolog a golfpálya gyep, nyírt, műtrágyázott, öntözött gyep fenntartása. Sokan betonoznak, térköveznek, ezzel is a melegebb felület arányát növelik. Tulajdonképpen a jómódúak hozzák létre a hiányt. De a szegényebbeknek fog jobban fájni.

Szükséges máshogy tekinteni az erőforrásokra és vízkincsünkre. Nem eltékozolható, de megbecsülendő. Másfajta életmódot kell keresnünk. Másfajta kertkultúrában kell gondolkoznunk. Ligetes, fás, cserjés, mezős, szőlős kultúrát kell elképzelnünk. Több haszna is van. Nem engedi felmelegedni a földfelszínt. Nem engedi a vizet gyorsan elpárologni. Ha gyümölcs, akkor ehető. Biodiverzitás mind a növényekben, de madarak, rovarok világában is. Alapvetően élhetőbbé válik a környezet. Munkásabb is persze. De az élet megéri.

Nagyon úgy néz ki azonban, hogy az ember képtelen a racionális döntést meghozni. Mert a gazdagabb ember azt mondja, hogy megteheti. Ki tudja fizetni az üzemanyagot, a pazarolt energiát, vizet. A szegényebbek meg nem jutnak hozzá. Közben a szegényebb sem arra vágyik, hogy racionálisan éljen, hanem úgy, mint a gazdagabb. Közösen létrehozzák a földi poklot, és még egymásnak is esnek.

A vízkérdés nem csak pénzkérdés, de társadalmi kérdés is. Csak még nem élesedett. De nemsokára fog. Az egész vízkérdést, klímakérdést, fogyasztói társadalom problematikáját, mélyszegénységet együtt kell kezelni, és megoldani. A hosszútávú homo sapiens életfeltételek érdeke ütközik az egyéni, vagy érdekcsoportok rövidtávú érdekeivel.

Valóban nem tűnik szimpatikusnak az a vélemény, hogy meg kell tanulni kevesebbet fogyasztani, de mégis ez van. Kevesebb vízzel fürdeni, zuhanyozni, vagy mosakodni. Kisebb hőmérsékletre fűteni. Nem kell jéghidegre állítani a klímát. A házakat hosszútávra is fenntarthatóvá kell tenni. Eleve úgy kell építeni, hogy kis energiaigényű legyen a lakhatás, vagy utólag kell olyanná tenni és szigetelni.

Nem állunk jól. Létkérdésünk, hogy visszafogjuk a fogyasztást és úgy alakítsuk a környezetünket, hogy nyáron hűvös legyen, télen megtarthatóan meleg. Létkérdés a szolidaritás, hogy senkinek ne kelljen félnie, hogy megsül, vagy megfagy, vagy nem lesz ivóvize. Létkérdés az ember helyes értékelése, és a környezetben a helyére kell kerülnie. Nem játszhat Istent.
Intézzük el, vagy ismerjük meg és annak megfelelően bánjunk a dihidrogén monoxiddal!

(Fotó a PIXABAY oldalról)

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12