Nem hiba az f. Elütés. Nem akartam kijavítani. Rendben van ez így. Nem lehet mindent egyfolytában szabályozni, javítani. Nincs anniy idő. Na, tessék. Itt meg az i és y betűk helyet cseréltek. Ember legyen a talpán a korrektor, hogy kíszűrje a direkt hibát, vagy a helyesírási szabályok nem helyes ismeretéből fakadó hibát, esetleg a stilisztikai hibát. Bár azt a legnehezebb, hiszen ahány ember, annyi stílusuk van nekiek. Nem kellesz ezt túl dimenzionálni.
Valami hiba van a nyomkodó ujjakban. Valami hiva van a fejben, ahol a betűket leütő ujjakat irányítja az agy. Valami összekavarodik, és nem lehet többé kiigazítani. Főleg ha kinyomtatjuk, és így életre kell. Ha megtörténik, akkor véglegesítődik. Egészen más beszélni róla, és teljesen más megcselekedni. Teljesen más tervezni, és a világra hozni. Teljesen más gondolkodni, és más a valóságban megélni.
Van az, amikor hiba van az egyenletben.
Talán ebben pont nincs, mert nem én írtam. Ráadásul ez a Fourier sor, amiről eddig még csak tudomást sem vettem. Nem értek a periodikus jelekhez, szinuszhoz, koszinuszhoz, azok összetevőire bontásához, és ezek összesítéséhez, mely az eredeti jelet fogja kiadni. Leegyszerűsítve és értelmezve most a magunk számára csak annyit kell jelentsen, hogy a világ sok összetevős. Minél több komponenst, összetevőt összegzünk, annál pontosabban lehet megismerni az eredeti világot, jelet. Az elhanyagolt összetevők, komponensek adják az eltérést, a hibát. („Escher rajza egy kört rak össze különböző méretű (szinuszos?) ördögökből és (koszinuszos?) angyalokból.”)
A hibához nem kell túl nagy eltérés. Itt van mindjárt Pitagorasz (Püthagorasz, Pythagoras) és Eintstein. Van két tételük, mely tartalmaz közös betűt, de mégis mást jelent.
Bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának (átfogójának) négyzete megegyezik a másik két oldal (a befogók) négyzetösszegével. Tehát: ha egy háromszög derékszögű, akkor a leghosszabb oldalára emelt négyzet területe a másik két oldalra emelt négyzetek területének összegével egyenlő.
A szokásos jelölésekkel: a2 + b2 = c2 c az átfogó
Einstein híres egyenlete: E = m × c2,
mely szerint a test energiája (E) megegyezik a tömegének (m) és a fénysebesség (c) négyzetének szorzatával. Jelentsen ez bármit.
A vákuumbeli fénysebesség az egyik alapvető fizikai állandó, az elektromágnesen hullámok terjedési sebessége. Értéke 299 792 458 m/s minden vonatkozási rendszerben. Jele a c, a latin celeritas, „sebesség” szóból. (Eszerint a Napunk fénye 8 perc és 17 másodperc alatt ér a Földre.)
„Mit szenvedsz?” – kérdezi a feleségem. „Persze, hogy szenvedek, mert olyanról kell írnom, amiről nem lehet.” Ezt én mondtam. Ezért keresem a gondolatokat, meg a „valamit”. Kerülgetem a témát, mert háború van, megint és ismét, és megint. Valami hiba van az egyenletben. Valamit nem veszünk észre.
Mindenki figyel. Mindenki nem veszi észre.
Mindenki leront. Mindenki leomlik.
Mindenki haragszik. Mindenki szipog.
Mindenki megöl. Mindenki meghal.
Mindenki megsebesül. Mindenki megsebesít.
Mindenki szenved. Mindenki szenvedést okoz.
Mindenki tüntet. Mindenki fényképeket mutogat.
Mindenki oldalt képez. Mindenki az egyik oldalra áll. Mindenki a másik oldalra áll.
Mindenki hibázik. Mindenki hibáztat.
Mindenkinek egy élete van.
Mindenkinek vörös a vére.
Mindenkinek levegő kell a tüdejébe.
Mindenkinek szüksége van térre.
Mindenkinek föld kell.
Mindenkinek víz kell.
Mindenkinek erdő kell.
Mindenkinek otthon kell.
Mindenkinek egy élete van.
Mindenkinek béke kell.
Mindenki Szentföldön van. Mindenki profán.
Mindenki meg van győződve, hogy szent. Mindenki Istenre hivatkozik.
Mindenki azt gondolja, hogy sérthetetlen. Mindenki erős.
Mindenki kész áldozatot hozni. Mindenki kész feláldozni.
Mindenki kész a másét feláldozni. Mindenki kész a másikat feláldozni.
Mindenki mást áldoz fel.
Mindenki a Moloknak áldoz. Mindenki bálványt imád.
Mindenkinek joga van. Mindenkinek igaza van.
Mindenki gyilkos. Mindenki meghal.
Mindenki halott.
Einstein és Pitagorasz „C” betűje ugyanaz a „C” betű, de mást jelölnek. A Fourier sor gondolatisága nyomán egy összetevő kimaradt az egyenletből, amely minden ördögit le tudna fedni. A mi Urunk, Istenünk. Ez az eltérés és a hiba oka.
Mindenki Isten elé áll. Akkor is, ha nem számolt ezzel az összetevővel. Nem a bálvány, csinált isten elé. Az igazi elé, akiről nincs szó, nincs kép, se hang, semmi. Csak Ő van, és akkor szól, amikor akar. Nekünk egyetlen dologtól kell rettegnünk, ha Ő nem szól. Egyetlen bűnünk az, ha megszólal, nem vagyunk készen meghallani és kihullajtani a kezünkből azt a valamit, amit vele szemben markoltunk meg.
Nem tudom, melyik színű Lovas vágtat a Földön (Jelenések 6). A fehér, tűzvörös, a fekete, a fakó? Amelyik csak a békességet veszi el, vagy az, amelyik az életlehetőségekhez nyúl hozzá, amelyik már öldököl is? Nem tudom, melyik trombitaszó zeng (Jelenések 8-10), de zeng, mert nem tértek meg az emberek az arany imádatukból és az ezekhez kapcsolódó törvénytelenségtől, gyilkosságból, paráznaságból, lopásból, varázslásból. De a hetedik trombita még nem szólalt meg. Isten nélkül ez a világ esélytelen. Ennek vége van.
„Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?
14 Ezt mondtam neki: Uram, te tudod. Ő így válaszolt: Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.
15 Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és a trónon ülő velük lakik.
16 Nem éheznek és nem szomjaznak többé, sem a nap heve, sem más hőség nem bántja őket,
17 mert a Bárány, aki középen a trónnál van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.” Jelenések 7, 13-17
