Fehérné Kiszlinger Anett adomány-koordinátorral beszélgettünk az orosz-ukrán háború nyomán kialakult menekülthelyzetben megvalósuló diakóniáról. A Magyar Református Szeretetszolgálat egyik zöld angyala ő, aki a megnövekedett adományok közepette is lendületben van, minden nap erőt ad számára a belülről fakadó segítőkészség. Törékeny alkata ellenére nemcsak a papírmunkát végzi el, hanem szükség esetén megemel jó néhány doboz adományt. A célt, és nem az érdeket tartja szem előtt. A jelenlegi gyűjtések kapcsán olvashatjuk és hallhatjuk nevét a dunántúli gyülekezetekben, de most személyesebben is megismerhetjük ebből az interjúból.
Az Alsóörsi Koordinációs Központban dolgozol. Azon a településen is laksz?
Nem,Lovason élek a családommal. Tulajdonképpen veszprémi lány vagyok, Alsóörsre mentem férjhez, majd Lovason tudtunk venni egy házikót, ahol élünk.
Milyen érzés közel élni a Balatonhoz?
Nagyon szeretek itt élni, mert gyönyörű a táj, kedvesek az emberek. A nyári zsongást kevésbé kedvelem. Strandolni soha nem jártam, az aktív pihenés híve vagyok. Minden nap, amikor átmegyek Lovasról Alsóörsre, mindig más képét mutatja a Balaton. Egyszerűen páratlan! Szerencsésnek érzem magam, hogy itt élhetek. Ha valaki adományt hoz hozzánk, nem bír betelni a látvánnyal, annyira megragadó az alsóörsi református templomtól a balatoni panoráma.
Hogyan vezetett az utad a Szeretetszolgálathoz?
Közel másfél éve kerültem a Magyar Református Szeretetszolgálathoz. Előtte vendéglátásban dolgoztam. Amikor Kálmán Csaba nagytiszteletű úr kialakította itt a szeretetszolgálat önkéntes pontját és raktárát, akkor három éve ide hívta a férjemet munkatársnak. Ahogy sokasodtak a feladatok, szükség lett egy adomány koordinátorra. Nagytiszteletű úr tudta, hogy meg fog szűnni a munkahelyem, és megkeresett, hogy vállalnám-e a koordinátori feladatkört. Igent mondtam, és azóta a Szeretetszolgálathoz tartozom. Nagyon szeretem csinálni. Úgy érzem, hogy egész jól belerázódtam. Talán azért is tudom jól és készségesen csinálni ezt a szolgálatot, mert mi is voltunk nehéz helyzetben, és nekünk is voltak segítőink. Sokszor gondolkodtam azon, hogy hogyan tudom visszaadni mindazt a jót nekik, aztán megvilágosította Isten, hogy nem nekik kell visszaadom a jót, hanem tovább kell adnom azt. Ezzel a munkával pontosan ezt teszem.
A vendéglátós múlthoz képest éles váltásként élted meg az adomány-koordinátorságot?
Más típusú feladat ez. Az egyházi világ belsejébe belecseppenni nem volt egyszerű. Mára már nagyvonalakban átlátom a rendszert, melyik egyházmegyének hol vannak a határai, kit hogyan illik megszólítani.
Kötődsz a helyi gyülekezethez is, vagy csak a Szeretetszolgálatnál végzett munka köt ide?
Nem csak a munka miatt tartozom ide. A fiunk a helyi református általános iskolába járt, ahol voltak családi napok és lelki napok, amiken én is örömmel részt vettem. Így kezdtem el templomba járni, majd becsatlakoztam a református kórusba. Tehát előbb volt ez a gyülekezetem, és utána lett itt a munkahelyem.
Mi a feladatod a dunántúli központi gyűjtőhelyen?
Vannak állandó, és vannak időszakos feladatok. Ünnepekhez és alkalmakhoz igazodva jönnek egymás után az adománygyűjtések és -osztások. Adventben kiszállítjuk a szeretetdobozokat, majd begyűjtjük, ugyanígy húsvétkor. Tavasszal van a szeretethíd program, azután nyáron tanszergyűjtést szervezünk. Mindezekhez áruházi gyűjtések is kapcsolódhatnak.
Mekkora terület tartozik hozzád?
Az egész Dunántúl. Nem egyházkerületként, hanem közigazgatási megyéket tekintve Komárom-Esztergom megyétől Baranyáig, Somogytól Győr-Moson-Sopron megyéig minden. Összesen nyolc megye. Az ezekből beérkező adományokat kezeljük, és az innét kapott támogatási kérelmeket igyekszünk teljesíteni. Érkeznek felajánlások telefonon vagy e-mailben, és akkor azt ott helyben segítjük rászorulóhoz eljuttatni lelkipásztorokon és családsegítőkön keresztül.
Ezen a nagy területen folyamatosan úton vagytok?
Nem, hanem időszakosan és célirányosan kelünk útra. Igyekszünk költséghatékonyak lenni. Mindig összeszervezzük a feladatokat. Az egyik leghosszabb út, amit utoljára megtettünk, az a karácsonyi szeretetdobozok összegyűjtésekor volt. Alsóörsről indulva már nyolc órakor ott voltunk Dombóváron, majd onnét elmentünk Kaposvárra, aztán Kaposmérőbe, és összeszedtük az adományokat, majd továbbmentünk Kéthelyre egy fiúotthonba, ahol Nyilas Misi dobozokat osztottunk. Útközben felhívott a fonyódi lelkész, ezért odakanyarodtunk adományokért, végül elmentünk még Hévízre meg Tapolcára, s csak azután mentünk vissza Alsóörsre, ahol még kipakoltuk az egész autót. Az egyéni élelmiszertámogatási kérelmeket, amennyiben nem a megyéből érkeznek, akkor postai úton juttatjuk el.
Mit érzékelsz február 24 óta?
Feje tetejére állt a világ, mindennap óriási a ránk váró feladat, de bízom benne, hogy rövidesen normalizálódik ez a helyzet. Az elmúlt két hétben több ezer kiló adomány érkezett be az irodánkba, nem kis feladat mindezt raktározni, még ha csak átmenetileg is. Nagytiszteletű Kálmán Csaba bocsájtotta rendelkezésünkre a gyülekezeti termet és végszükség esetén a templomot is. Jelen pillanatban megteltünk, várjuk holnapra a teherautót, hogy célzottan elszállítsák a határon túli intézményeknek, ahol nagy szükség van rá.
Adománydömping van, és mi, alkalmazottak nem lettünk többen, mégis helytállunk, köszönhető önkénteseinknek. Mindig van gondja Istennek arra, hogy legyen elég segítő kéz. Például rehabilitációs munkavégzés is folyik itt a Szeretetszolgálatnál, macit varrnak két műszakban, és az ő mentoruk szükség esetén besegít az adományok szortírozásába. Gyűjtünk, szortírozunk, és eljuttatjuk a nagyobb gyűjtőraktárakba az adományt. Hétvégén ügyeletet tartunk, ilyenkor az adományt önkéntes árufuvarozók bevonásával juttatjuk célba.
Mi tudható az adakozók köréről?
Vannak egyházi és világi adakozók is. Püspök úr levele után minden dunántúli egyházmegyéből érkezett már adomány. De a gyülekezetek és egyházi intézmények mellett volt több középiskolai felajánlás, valamint katasztrófavédelemtől, tűzoltóságtól, biztosító kirendeltségétől is érkezett adomány. Úgy látom, hogy az emberek összefogtak szerte az országban. Meghatóan szép és hasznos gesztus, hogy egy öregotthon lakói kabátkát, ruhát, tutyit kötnek a menekült csecsemőknek és kisgyerekeknek. Aztán például egy kozmetika is vállalta, hogy gyűjtőpont lesz, már kétszer is hoztunk el tőlük adományt. Facebook csoportokban is hallanak rólunk, és azon keresztül is megkeresnek. Aztán voltak olyan családok, akik egyéni gyűjtést kezdeményeztek, csak aztán olyan sok adomány érkezett hozzájuk, hogy egész egyszerűen nem tudták kezelni, és akkor fordultak hozzánk, hogy juttassuk el oda, ahol szükség van rá. Az emberek többségét mélyen megérintette ez a helyzet, és nagyon nyitott lett a szívük. Ki mivel tud segíteni, azt adja. Ha csak egy kiló liszt, akkor azt hozza, ha van egy vendégszobája, akkor azt ajánlja fel, vagy tolmácsolással, árufuvarozással áll rendelkezésre. Akinek fizikai ereje van, az a pakolásban segít önzetlenül, szó nélkül. Most érződik igazán, hogy súlya van a jótetteknek.
Elkíséred az adományokat, és voltál a határon?
Én személy szerint nem voltam, hanem a férjem volt a lelkipásztorunkkal együtt a múlt héten. Záhonyban, a vasútállomáson osztották ki azt a háromszáz élelmiszercsomagot, amit a szeretetszolgálati központban összeállítottunk. Megvárták, amíg felszálltak a menekültek a vonatra, és azután adták át. Így valóban annak a kezébe került, akinek szántuk, és akinek a leginkább szüksége van rá.
Gondolom, az adományok számával az adminisztráció is megnövekedett.
Természetesen igen. Mindent be kell vételezni egy raktárrendszerbe, és amit kiadunk, azt ki kell venni ugyanebből a rendszerből. Úgy kell elképzelni, mint egy élelmiszerboltban – el kell tudni számolni a bevétellel és a kiadással. Az ukrán válsággal kapcsolatban beérkező adományokat a menekültek megsegítésére használhatjuk fel.
Sokan bizalmatlanok a jótékonysági szervezetekkel kapcsolatban, különösen azok felé, akik személyesen gyűjtenek. Azáltal, hogy belelátsz egy jótékonysági szervezetbe, így nagyobb a bizalmad neked is a korábbi időkhöz képest?
Teljes mértékben! Korábban szkeptikus voltam, nem voltam teljesen meggyőződve arról, hogy valóban oda is kerül, ahova szánom a pénzt. Az alapítványnál végzett munkám erősített meg abban, hogy a felajánlások valóban az arra rászorulóknak van eljuttatva. A mai fejlett digitális világban ráadásul erősíteni tudjuk visszajelzésekkel, hogy az adomány célt ért, és becsületesen bánunk vele a Magyar Református Szeretetszolgálatnál.
Mit szeretsz a munkádban?
Nemes egyszerűséggel szeretem, hogy segíthetek. Nyilván kell ehhez maga a szervezet is, mert egymagam kevés lennék ehhez. A logisztikát, az összehangolást és a probléma megoldásának megtalálását is szeretem. Nagy boldogság nekem, hogy a gyermekünk is szívesen kiveszi a részét a szeretetszolgálati munkából. Ő most a lusta kamaszkort éli, nem igazán lehet munkára befogni, de ha arról van szó, hogy adományt kell vinni vagy gyűjteni, akkor ő ott van. Az áruházi gyűjtésekből is kiveszi a részét szó nélkül. Nagyon büszke vagyok rá.
Amikor adományt visztek, akkor nem éppen az úri negyedet járjátok végig egy-egy településen, mégis elviszed a fiadat magaddal.
Igen, mert nem gondolom, hogy burokban kellene nevelnem. A mai kamaszok hatalmas elvárásokkal vannak a szüleik felé, ezért nem bánom, ha néha belelát a szegénységbe, és ezáltal tudja értékelni azt, amit itthon tőlünk kap. Nem fogom tudni megvenni neki soha a toronyórát láncostól, nem is akarom, de tudja értékelni azt, amit megkap tőlünk, a szüleitől.
A hívő embernek általában van kedves bibliai igéje vagy lelki éneke. Nálad is így van ez?
„Hálát adok, Uram, az életért, / Rólad zeng énekem, hegy, völgy, a rét. / A napokat te számolod, / Uram, én mindenért hálát adok…” Ez a dal és az egész hitem egy kapaszkodó nekem. Én leginkább csak az egészségért imádkozom, mert úgy érzem, ha az megvan, akkor bármilyen akadályt képes vagyok leküzdeni.
Kívánom, hogy Isten gondviselése hordozzon tovább benneteket, és köszönöm az adományok célba éréséért végzett szolgálatodat!
Piros vagy zöld? Zöld.
Fel vagy le? Fel.
Próféta vagy apostol? Apostol.
Csizma vagy szandál? Csizma.
Látás vagy hallás? Látás.
Billentyűzet vagy toll? Toll.
Jairus vagy Lázár? Jairus.
Kutya vagy macska? Kutya.
Pénz vagy tárgyi adomány? Pénz, mert abból tárgyat tudunk venni.
Egyszólam vagy többszólam? Több.
