Jelentése: szemmel látható, magától értetődő, nyilvánvaló, magyarázatra nem szoruló, egyértelmű. Ezt írja az idegen szavak szótára.
Elmegyünk egy hittanórára és egyértelműnek tűnik, hogy bizonyos bibliai történeteket ismernek a gyerekek. És nem ismerik. Még a karácsonyi történet sincs meg. Pedig olyan evidens.
Egy fokkal egyháziasabb, amikor hittanórán, vagy valamilyen egyházi alkalmon a legismertebb zsoltárok ismeretét tételezzük fel. És nem ismerik. Nem tudják énekelni.
Ezért nem mesélünk bizonyos történeteket és azért nem éneklünk bizonyos énekeket olyan sokszor, mert azt úgyis ismerik, és sokat énekeltük. Meg a családok amúgy is ismerik, és otthon biztosan gyakorolják. Nem igaz. Nem mesélnek bibliai történeteket és nem énekelnek énekeket. Annyira biztos nem, mint amennyire gondoljuk.
Egyszer a gyülekezetben kisebb vita alakult ki, hogy milyen hosszú legyen a lekció, és legyen-e több bibliai helyről. Sokak szerint nem kell hosszú. Valaki azt mondta, hogy csak nyugodtan, mert itt senki nem olvas otthon Bibliát. Legalább ilyenkor hallják. megismernek belőle valamit. Azóta tudom, hogy van, aki olvassa rendszeresen a Bibliát, de a legtöbb emberre valóban igaz. Nem egyértelmű, hogy a református népünk bibliaolvasó nép is.
Értelmiségiekkel való beszélgetésben előjön a Tízparancsolat. Kiderül, hogy a szót hallotta, de fogalma sincs arról, hogy mi az. Pedig olyan evidensnek tűnik.
A fiatalok szerelmesek lesznek, és valami van, de nem járnak, vagy nem tudni mit csinálnak. Olyan egyértelmű lenne, hogy egy idő után komolyabbra fonják a szövetségük szálait és megházasodnak. Nem. Nem teszik. Sőt addig éldegélnek így, míg megunják egymást és váltanak. A kapcsolatot nem építették. Kivettek belőle mindent, amit lehetett, vagy lusták voltak bármit is kezdeni. Nem egyértelmű, hogy két szerelmes fiatal házasodni is akar és családot, gyermekeket is.
A fiatalok többsége, felnőve, nem feltétlenül akar dolgozni, továbbtanulni, képezni magát. Jól elvan. Sokan nem is akarnak elköltözni a szülői házból, és nem akarnak kilépni a kényelmes gyermeki szerepből. Persze ha kell valami, akkor igen. Ő egyéniség, akinek joga van. De önmagáról gondoskodni már nem akar. Vagy, amiért felelősséget vállal, az egy idő múlva hidegen hagyja, és nem törődik vele. Van az úgy, hogy hazahoznak a házhoz egy állatot. Lehet az macska, teknős, kutya, kismadár, sikló, bármi. Kis ideig érdekli, majd egyszer csak azt veszik észre a háziak, hogy már nem törődnek vele. Ha elajándékozásra szólítják fel a nemtörődöm gazdát, akkor kikelnek magukból, hogy képzelik mégis. Az az övé, szereti és hozzánőtt. De nem eteti, nem itatja. Esetleg felszólításra. Magáért sem lesz felelős, sem azért, akit bevállalt. Nem motiválja az önálló élet, hogy finanszírozza magát és a vállalásait. Pedig olyan evidensnek tűnik.
Panaszkodunk a közhelyekre, de már azok sem azok. Már az sem evidens. A pénz nem boldogít. Mondjuk tágra nyitott szemekkel rámeredve egy rossz bankreklámra, ahol halomban áll a pénz.
Elérkeztünk ismét az antropológia olyan fázisába, ahol megszűntek az egyértelműségek. Semmi nem egyértelmű. Egyes „gonosz” magyarázók szerint ez a pokol állapota. Ahol semmi sem az, aminek látszik. Érzések, érzékelések, idegrendszeri gyengeség, lelki zavarok mondják megint a tutit. Nem érdekes a valóság, a kézzelfogható, tapasztalható. Egy a kérdés, mit hiszel magadról? Mit gondolsz magadról?
Úgy látszik ez a gondolkodásmód ciklikus. Ilyenkor szoktak összedőlni a civilizációk. Ilyenkor szokott összedőlni a társadalmi rend. Ilyenkor lesznek a háborúk.
Mindeközben a csillagok és bolygók járják égi pályájukat. A föld forog és lassan lassul. A föld kérge, a tektonikai lemezek mozognak. Új hegyek emelkednek és a régiek erodálódnak. A nap süt. Minden komótosan halad a maga útján. Lassan változik, ha változnia kell.
„Nagy, süket és szent nyugalma
háborúnkat meg se hallja.
Csöndes ő míg mi viharzunk
békéjét nem bántja harcunk:” Babits Mihály ZSOLTÁR GYERMEKHANGRA
Lehet, hogy nekünk semmi sem egyértelmű. Lehet, hogy nem sikerült átadni az értékeket, gondolkodásmódot. De ez Isten békéjét, igazságát nem érinti. Ő és világa akkor is lesz, amikor akár már az ember sincsen.
Ma mindent újból meg kell tanítani az embereknek. Mert elmúltak, elvesztek a legfontosabb értékek, vagy megtagadták ezeket. Az nem lehet, hogy a határozatlanság, értéktelenség legyen a legnagyobb érték, és meghatározó, mert az önmaga ellen fordul és felemészti magát. A közhely, hogy mindent Ádámtól és Évától kell elkezdenünk, nem közhely. Minden generációban újra kell kezdeni. Minden generációban újra meg kell történnie annak a csodának, amit Isten ígért, hogy „Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom; bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg”, és ez lesz az új szövetség.
