Gyurcsány Ferenc, ahogy tőle várható volt, évértékelő beszédében megint felhozta azt az ismerős érvet, hogy az Orbán-kormány nem keresztény, csak a „kereszténység szent ügyébe” burkolja magát.
Ó, milyen megható tőle ezt hallani: a „kereszténység szent ügye”. Mindjárt könnyekre fakadok. Csak az a baj. hogy az a párt, a Demokratikus Koalíció, amelyet képvisel, pontosan azt az európai balliberális szellemiséget közvetíti, amely valahogy nem bírja felismerni és elismerni a kereszténység civilizációalkotó történelmi érdemeit, sőt minden megtesz azért, hogy a kereszténységet a történelem bűnbakjának állítsa be.
Éppenséggel Orbán Viktor volt az, aki Európa mai útkeresésében a kereszténységet újra a politikai diskurzus részévé tette. A magyar kormányfő éppen azért „veszélyes”, mert újra tematizálta azt az alapvető, ám szőnyeg alá söpört kérdést, hogy a II. Világháború utáni Európa mit kezdjen évezredes keresztény kultúrtörténeti múltjával. S mint tudjuk, nem tudott vele mit kezdeni, miközben a keresztény emlékezetközösséget teljesen felszámolni sem tudta. A fokozatosan megerősödő balliberális konszenzus mindent megtett azért, hogy a kereszténység történelmi érdemeit elhallgassa, olyannyira, hogy az Unió alkotmányába nem fért bele egyetlen pozitív mondat sem a kereszténység történelmi teljesítményéről.
Nem, nem szerecsenmosdatásról lenne itt szó, a kereszténység történelmi bűneinek a teljes elhallgatásáról. De az a mód, ahogyan az európai balliberális elit, amelynek hazai képviselője a DK is, elintézi a kereszténység történelmi helyének kijelölését, több mint méltatlan.
Igenis, a mai Európában Orbán Viktor volt az, aki a kereszténység történelmi szerepének pozitív újra értékelését témává tette. Jó lenne, ha majd a keresztény állampolgárok, akik amúgy úgy szavaznak április 3-án ahogy akarnak, ezt nem felejtenék el.
Erre jön Gyurcsány szirénhangja, s a választásokra készülve, s nyilván a keresztényeket megcélozva a „kereszténység szent ügyéről” beszél. Nem vagyok tőle meghatva.
(Fotó: Facebook)
