Uram, te adsz kenyeret Jézusban a földnek,
és a föld kenyeret ad az embernek.
Te adod a magot a vető kezébe,
ahogy a harmatot a hajnalnak.
Te öltözteted aranyba a kalászokat,
és te tanítod a földet várni.
Áldott légy, Urunk, az új kenyérért!
A friss illatért, amely felszáll az asztal fölött,
a kés nyomán kettéváló kenyérért,
a kézért, amely megszegte,
és a kézért, amely továbbadta.
Mert minden kenyérben ott van
a nap melege, az eső emléke,
a föld türelme, az ember fáradsága
és a te megtartó irgalmad.
De nézd, Uram, a föld szomjúságát!
Nézd a repedezett határt,
a lehajló kalászokat, a kiszáradt kerteket,
a tehetetlen ember arcát!
Nyisd meg az egek kapuit,
és hulljon eső a földre!
Ne viharod haragjával,
de csendes irgalmaddal.
Áztasd át a föld mélyét,
hogy újra megmozduljon benne az élet,
hogy a mag ne hiába várjon,
és a reménység ne száradjon ki
az ember szívéből.
Te tudod, mikor kell esőt adni,
és te tudod, mikor kell várnunk.
Ezért nem akarjuk kezedből kitépni
azt, amit csak Te adhatsz.
Taníts hát minket várni Rád,
amikor az ég néma,
és bízni benned,
amikor még nem halljuk a választ.
De ne engedd, hogy a rád hagyatkozást
a felelősség elhagyásának nevezzük!
Adj nekünk kezet, amely vet és szívet, amely együtt érez.
Adj nekünk bátorságot, amely cselekszik és bölcsességet,
hogy felismerjük, mi az, amit rád kell bíznunk,
és mi az, amit nekünk kell megtennünk.
Mert sokan vannak, Uram,
akiknek üres az asztaluk,
miközben mások asztalán túlcsordul a tányér.
Sokan vannak, akiknek nincs miből várniuk a holnapot,
és vannak, akiknek jutna mások számára is.
Amikor kenyeret törünk,
jusson eszünkbe az, akinek nincs.
Amikor hálát adunk,
jusson eszünkbe az, aki még kér.
Amikor jóllakunk,
jusson eszünkbe az, aki éhezik.
Mert te Krisztust adtad nekünk,
az élet kenyerét.
Őt, aki nemcsak kenyeret tört,
hanem önmagát törte meg értünk.
Belőle élet fakad,
és asztalánál nincs idegen.
Taníts hát minket egy kenyéren élni!
Ehessünk ugyanabból a kenyérből,
és ugyanabból az irgalomból.
Ha egy asztalhoz ülünk,
vállaljuk egymás életét is.
És ha elfogadjuk ajándékaidat,
legyünk ajándékká egymás számára.
Áldd meg, Urunk, a kenyeret, amelyet megtörünk,
és törj meg bennünket is,
hogy adhassunk magunkból másoknak.
Amikor kezünkbe vesszük az új kenyér darabját,
emlékeztess arra, hogy Krisztus az élet kenyere.
Hogy aki belőle él, az ne csak magának éljen.
Adj ma kenyeret a világnak, Uram,
és adj nekünk szívet,
amely nem tud úgy jóllakni,
ha közben elfelejti az éhezőt.
Mert a te kenyered
nem fogy el attól, hogy megtörjük,
de élet lesz belőle, amint megosztjuk.
Ámen
