Hallottunk olyan emberi sorsról, hogy 1920 előtt született és egész életében Munkácson élt, és öt államnak is állampolgára volt (mondhattunk volna más városokat és falvakat is). Születésétől 1920-ig Osztrák-Magyar Monarchia. 1920-1938 Csehszlovákia. 1938-1944 Magyar Királyság. 1944-1991 Szovjetunió. 1991-től Ukrajna. Ez a személy végig ugyanaz maradt. Ugyanaz maradt a nemzetisége, anyanyelve.
Ehhez hasonlítom a hitből élő keresztyén ember életét, élethelyzetét is. Jönnek mennek felette, mellette a kormányzatok, ideológiák. Ő sehová nem mozdul el és hol jó, hol rossz embernek tartják. Hol támogatják, hol üldözik. Közben ugyanaz az ember, ugyanazt vallja.
Mondhattam volna azt is, hogy a hívő keresztyén ember olyan, mint a kockás ing meg a farmernadrág, amit állandóan hord az ember. Időnként divatba jön, és időnként meg kimegy a divatból.
De ha belegondolunk Jézus a boldogmondásokban is azt mondja: „Boldogok a szelídek (jólelkűek), mert ők öröklik a földet.” Mt. 5, 5
Az emberek által teremtett körülmények nem állandóak, de Isten és a Krisztusa változatlanul ugyanaz, és a benne hívő, a hozzá tartozó is.
Ezért is érdekes látni azt, amikor emberek bőszen keresik az éppen aktuálisan hatalmon lévőket. Még ki sem hűlt az egyik elengedett kezének melege, már a másikat szorongatja, mintha mindig is azt fogta volna. Indok, magyarázat mindig volt és lesz.
Kétféle pozíciókeresés minimum létezik. Az egyik az, hogy hitbeli, elvi értékekhez ragaszkodni. A hitbeli az erősebb, mert ott nem csupán az ember ragaszkodik, hanem a transzcendens is ragaszkodik hozzá. Az elvi az szép, de általában, ha csak az emberi akaraton, és elszánáson múlik nem tud kitartani. Ebből születnek a világtörténelmi drámák, amelyeket újból elmesélünk, ha sajdítani akarjuk a szívünket. Jellemet formálók, és azt mondják, hogy érdemes élni, de időnként halálos és tragikus is. A hitbeli tragikus sorsa nem függ ez embertől. Azt mondja, mint Luther, hogy itt állok másként nem tehetek. Mondjuk jótól tanult Luther, magától Krisztustól.
A másik pozíciókeresés az értékekhez ragaszkodni. Nem cinikusan mondom, de szó szerint az értékekhez, mint arany, gazdagság, ház, palota, birtok, és minden, amitől jól él az ember. Meleg van a házában, orvosa van, kórházba mehet, korlátlan energiákkal rendelkezik és korlátlan hatalommal. Ha akarja minden nap nyaralás. Ez egy tárgyiasult, de pszichésen is jómód. A szebb nő, impozánsabb férfi, a gyerekek legjobb lehetőségei, jó nyaralási, koncert és egyéb élmények. Itt elvi értékekről ideig-óráig beszélhetünk. Mert az állandó a fizikai lét jómódja, és egy picit ez a pszichés lelki jómód. Úgy kell forgolódni, barátokat, ismerősöket, hatalmat váltani, hogy ez maradjon. A többi a változó. A mai társadalmi valóságunk nagyjából erre van beállva.
De hogy konkrét legyek, Isten érték. Jézus Krisztus érték. A belőlük fakadó identitás érték. Ezek nem változók, ezek az állandók. A hit állandói. Minden változhat, de ez megmarad.

