A szabad és független sajtót definiálók magasra helyezik a mércét: sajtószabadság nélkül a többi szabadság sem létezik maradéktalanul, szabad sajtó nélkül nincsen valódi demokrácia sem. Értjük és tapasztaljuk azt a törekvést, amely semmisnek tekinti a bűnből fakadó, irgalomra szoruló emberlétünk krisztusi szabadságát, de még a liberális eszmeiség szintjén is túlzó a szabadságot a sajtó állapotának függvényében meghatározni. S ha a sajtó elé kitűzött célt nézzük – miszerint a mindenkori hatalom kontrollja, elszámoltathatósága, a tájékozottságához teljes információ biztosítása – akkor még a demokráciában előttünk járó (magabiztosan toporgó) Nyugaton sincs az a bizonyos „valódi demokrácia”. Hiszen ott még inkább a közfelfogás és nem a hatalom kontrollja a sajtó.
Olyan, hogy szabad és független sajtó – nem létezhet. Eredetétől fogva kiszolgáló szerepe van, számos érdek (politikai, ideológiai, gazdasági stb.) függésében. A materiális béklyók mellett abszolútuma elsődleges gátja maga az ember, aki töredezettsége, esendősége, megváltásra szorultsága okán önmagában csak töredékesre, tökéletlenre képes.
De legyünk igazságosak. Amikor szabadságról és függetlenségről beszélünk, akkor valójában nem a szabadságot és a függetlenséget várjuk el a sajtótól. Azt akarjuk, hogy „objektivitása” a mi szubjektivitásunkat erősítse, igazolja. És azt, hogy mindenki(?) szabadon közölhesse gondolatait. Tulajdonképpen még a szólásszabadságtól is többet várunk el, hiszen ott legalább korlátozva van (ha csak látszólag is), hogy azzal visszaélni, másokat megalázni, megbélyegezni nem lehet.
Ha töredékes is, mégis megérdemelnénk egy jobb és igazabb sajtót, amelyik nem húzza magára a függetlenség álruháját. És amit még megérdemelnénk azoktól, akik magukat a szabadság és a demokrácia pillérének tartják, az az alázat, a szelídebb hozzáállás, az odafigyelés az emberi méltóságra. A szabadság és a függetlenség mellett/helyett felelősség. Megérdemelnénk olyan lelkületet, amely nem kioktatni, önigazolni akar, nem a káoszt növelni, hanem helyre igazítani.
(Mindez csak azért jutott most eszembe, mert az eddig leginkább politikai erőfölényével kormányzó hatalom és annak vezetője ígéretet tett a közmédia átalakítására. Nem tudjuk még, hogy számukra, számára mit jelent a kiegyensúlyozottság, az eddigi tapasztalatok adhatnak okot kétkedésre, de majd kiderül. A kormányzásra felhatalmazást kapott hatalomnak úgy tűnik, nincs még konkrét terve az amúgy régről ígért átalakításra, hiszen társadalmi egyeztetést kezdeményeznek arról, mi az emberek szerint a közmédia dolga, feladata. Ez a hangzatos szándék remélhetőleg a szabad és független sajtóért harciaskodók számára is aggasztó; nehogy a hír szentségét a többségi akarás igájába vonják, mert idáig ez felettébb károsnak volt ítélve.)
