Megéled

Kálvin buzogánya… meg valami csirke!

Vendégszerző – Bella Péter

Még egyetemista voltam, amikor egyik zalaegerszegi ismerősöm szólt, hogy felugrik Budapestre és jó lenne találkozni. Beültünk egy Ráday utcai kávézóba, és mondta, hogy pont nyitva volt az a nagy református templom a Kálvin téren, megnézte és gyönyörű! És még azt is hozzátette, hogy érdekes a torony csúcsán a Kálvin buzogánya. Barátom hívő katolikus volt, okos, tele ismerettel.

Múlt héten második évfolyamosokkal ismételtük hittanon a református templom külső részeit, mielőtt a belső berendezéseket nekiálltunk megtanulni pontosan. Elhangzott a fő kérdés: „Mi van a református templom tornyának csúcsán?” Ügyes gyerekek, egyből rávágták, hogy csillag. Mondom, hogy lehet még valami. Néztek rám nagy szemekkel, hosszú csend következett, majd kis idő múlva az egyikük hirtelen a komoly felismerés örömével megszólalt: „Meg valami csirke!”

Ismerősömnek is elmondtam, hogy az nem buzogány, főleg nem Kálviné, hanem egy csillag. A hittanosokkal is megbeszéltük, hogy az bizony kakas. Nem egyértelmű, már egyáltalán nem. Pedig mi azt hisszük, messzire látszó templomi jelvényeink magától értetődő üzenetek és irányzékok hívőnek és ateistának, kicsinek és nagynak. Hogy ez része az alapvető műveltségnek.

Illik tudni – gondoljuk, mondjuk, sóhajtjuk. Jó lenne tudni, igen, jó lenne, ha még a mindennapi közbeszéd része, az alapvető ismeretek eleme lenne egy keresztyén felekezet szimbólumrendszere. De nem az. És ahelyett, hogy búsongunk, felháborodunk vagy temetjük a saját korunkat, alapállást kellene váltani. A cél ugyanaz: ismerjék meg, újra. Ha nem a mindennapi alapcsomag része, akkor vigyük mi közel. Alapállást kellene váltani, mint a jó vívónak, hogy értsük, máshonnan jönnek a kihívások és így más reagálásra van szükség, ha nyerni is akarunk. A településen, ahol lakom – és direkt írok TELEPÜLÉST –, az egyik legnagyobb krízis a Facebookon kommentelő lakosok egy részének körében, a problémák forrása, hogy nem faluként tekintenek egyesek közös lakóhelyünkre. Igen, az elmúlt húsz évben többszörösére duzzadt, hat-nyolcezres lakosú hely valamikor falu, sőt több falu volt, de most valójában, akár tetszik, akár nem, Győrrel összeépült kertváros, még akkor is, ha községként van elkönyvelve hivatalosan is. Vannak megoldandó bajok, problémák, de ahhoz először el kellene engedni a régi kis kutas, szekeres falusi nosztalgiát, és tudomásul kell venni, megváltozott a ritmus, az élet, a helyzet. Alapállást kellene váltani, még akkor is, ha nem tetszik, különben a levegővel kardozunk.

Jó lenne nekünk, reformátusoknak, ha el tudnánk mesélni a történeteinket, méghozzá jól. Újra, és akár máshogy, de nem elhagyva a lényeget. Mert az érték nem veszik el attól, hogy valamikor köztudomású volt, most meg csak valami réteg saját szokása. Jó lenne jól elmesélni a történeteinket, érzékenyen, sértődés nélkül, visszahozni a köztudatba magunkat. A csillagot is, a kakast is – és vele együtt azt, amire ezek mutatnak.

Vannak jó példák, több is. Az egyik itt van a közelben, és a miénk: a Pannonia Reformata Múzeum, amelyik minden gőg nélkül, szépen és alkalmazkodva, de veszteségmentesen menti át – nem a régit, hanem a maradandót. A másik egy hitvallás. Korunk nagy hatású református lelkipásztorának, Tim Kellernek a manhattani gyülekezete fejlesztett egy hitvallás-alkalmazást mobiltelefonra, ez a New City Catechism (http://newcitycatechism.com/ ) (Új Katekizmus a Városnak – talán így fordítható). Ízig-vérig mai, és érthető nyelvezet és képiség, ezzel együtt ízig-vérig református, a maga letisztultságában és lényegmondásában. Átlátható rendszerben kis, mozgó animációs szimbólumok, színek, rövid mondatok fogalmazzák meg mit hiszünk, és a sorokból, az imádságokból kihallatszik a heidelbergi káté.

Kálvinnak soha nem volt buzogánya, csirkét pedig nem akasztunk a templomra. Van viszont csillagunk, kakasunk, és még ezer izgalmas és érdekes dolgunk, amit összegyűjtöttünk az évszázadok során, és amihez a mai generációk is hozzá akarnak adni. Tanuljuk meg újrafogalmazni, ha kell, és közben nem elveszteni. Ki tudja, lehet, hogy a csillag és a kakas nem, de a Biblia visszakerülhet a köznép kezébe. Mint a reformáció idején.

(A New City Catechism Molnár Ambrus fordításában megtalálható itt: http://www.evangelikalcsoport.hu/2018/12/03/the-new-city-catechism-a-megujult-varos-hitvallasa/ )