Megszólal

Kapaszkodók

Van az az egyszerű kis szerkezet a buszokon, villamoson, metrón, ami arra való, hogy biztonságban állhassunk a járművön. Kapaszkodunk bele, ezért kapta azt a frappáns nevet: kapaszkodó. Biztonságot nyújt, ha a forgalom miatt, engedve a különböző erők hatásának, a függőleges helyzetünk a vízszintes felé konvergálna.

A kocsikban is van hasonló eszköz, ott a találó „majrévas” elnevezéssel illeti a szleng. Közös bennük, hogy használatuk egyetemleges: bárki tudja, hogy mire valók, anélkül, hogy tanfolyamot kellene végezni alkalmazásukról. Az élet élni akarásának ösztöne reflexszerűen belekapaszkodik abba, amitől a menekvést várja.

Ilyen egyetemleges kapaszkodó az ima is. Bizony, a „semmiben” hívők áldozatos tevékenysége – miszerint csak magadban higgy – sem tudta kiölni az élet akaratlan folytonossága iránti vágy azon módját, hogy a bajban Istenhez fordul még a nem hívő is. A pusztán magunkba vetett hit olyan, mint az a kismajom a mesében, aki a mocsárból úgy akart megmenekülni, hogy két kezével bajszát megmarkolva kiemeli magát. Elmondom: nem lehetséges.

A minap olvastam egy cikket Hirtling István színművésszel. Az apropójáról majd később, az írásom végére ez egy ajánló lesz majd. Meggyőződése szerint mindenki imádkozik, hisz ha baj, ha öröm éri az embert, kiszalad a száján még a nem hívőnek is: Uram Isten! „Ez is egyfajta ima. Megszólítják Istent. Miért nem azt mondják, hogy jaj, Béla, vagy jaj, Kati?”- vélekedik.

Valami hatalmasat, valami biztos pontot keres az ember a bajban, amibe belekapaszkodhat. De úgy vélem, túlzó kijelentés ezt rögtön imának hívni: az ima kommunikáció az élő Istennel, ezért hasznos, ha hiszünk Istenben, ha már egyszer hozzá könyörgünk – „Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek?” (Róm. 10,14). Jó tudni, hogy aki Isten nevét hívja segítségül, az ahhoz szól, aki a szívek egyedüli vizsgálója: „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram” (Zsolt. 113,4). Legyen a szívünkben és az elménkben, hogy az élő egy igaz Istenhez szólunk, aki, bár méltatlanok vagyunk rá, imádságunkat az Úr Krisztusért bizonyosan meghallgatja.

Ilyen kapaszkodót helyezett el például Moby, a 90-es évek meghatározó elektronikus zeneszerzője, DJ-je népszerű slágerében a „Natural Blues”-ban, aminek a napokban jelentette meg felújított verzióját. A világhírt hozó, 2000-ben megjelent szerzeménye feldolgozás, Vera Hall (1902- 1964) amerikai népdalénekes „Trouble So Hard” dalából, az ő csodás hangja hallható az eredeti számban. A szövege a feketékre jellemző vallási ének, nyomorúságos sorsukból fakadó ima Istenhez: „Ó, Uram, olyan nehéz a baj, Nem ismeri senki a bajomat, csak az Isten”. A fentről jövő boldogító Lelket és az elmúlást állítja egymással szembe.

Moby ezt az elmúlást, a magány érzését élte meg, ezt akarta kifejezni művészetével. A fenti számot is tartalmazó 2000-es „Play” album sikert hozott neki, kitört a névtelenségből. De rosszul élte ezt meg, az egyedüllét magányát felváltotta a zajos magány, és bevonzott mindent, ami azzal jár: drog, alkohol, bármi, ami rombol. Ő kihagyott egy fontos elemet a kapaszkodóból, Jézust. Mert belőle fakad az igaz hit. Az a hit, ami által adatik megoldás.

Jézus befogadása nélkül az ima olyan kapaszkodó, ami nincs rögzítve. Markolgatni lehet, a fogása adhat biztonságérzetet, de ha fékez a jármű, nincs, ami megfogjon az eséstől.

Közkeletű érv az egyház ellen: ha az Isten mindenhol ott van, és meghallja az imánkat, akkor miért menjünk templomba? Az egyházban való lét, Krisztussal való közösségvállalás, ami összeköti a kapaszkodót a stabil ponttal, Istennel. Az egyház Krisztus teste, a hívek Krisztus élő tagjai. A vallásos hit megélése Istennek tetsző cselekedet. Templomba menni nem azért „kell”, mert ott „hatásosabb” az ima, hanem mert az istentiszteleteken, koncentráltan az igére figyelve, közösen imádkozva, hitet tehetünk az élő Úrról. Töltekezni, átélni és aztán megélni a keresztyén életet.

A kapaszkodókat az ösztöneink sarkallják használatra, az érzelmeinkből sarjadva nyúlunk utána. A bajban, a „majréban” markoljuk meg, hogy az adott pillanatot átvészeljük. De az ima lehet ennél több is, az emóción túl a ráció, a tudat mentsvára. Ez már valóban a hitből fakad.

Túlmutat ez a zenei megjelenésen. Persze örömteli dolog az, hogyha alkotók fordulnak Isten felé kifejező eszközt keresve, pláne manapság, amikor a trend pont az ellenkezője. És az is jó, ha érzelmeket vált ki az emberből egy-egy ilyen dal, de a tudatunkat se kapcsoljuk ki. Fogadjuk be Jézust a szívbe és az elmébe egyaránt. 

„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (1Tessz. 5,16-17)

Itt kapcsolok vissza Hirtling Istvánhoz. Abból az apropóból kérdezték meg, hogy ő is szerepel a tavaly elindított „Teremts bennünk csendet!” projektben. Neves színművészek és médiaszemélyiségek mondanak el katolikus, református és evangélikus imádságokat, ennek az idei folytatása a „Példaképek imái”. Juhász Gyula, Pascal, Kányádi Sándor, Beethoven, Cseri Kálmán… Csak néhány név, akiknek az imáit meg lehet hallgatni, át lehet érezni, és ami fontos, el lehet gondolkodni a hallottakon. Az előadók maguk is hívők, és ez még hitelesebbé teszi a hanganyagokat. A felvételeken annak a felekezetnek a fohászait mondják, amelyekhez tartoznak. Így a református imáknak Bencze Ilona, Gundel Takács Gábor és Hűvösvölgyi Ildikó kölcsönözték a hangjukat. A hagyományos CD megjelenés mellett már online is elérhetők az imák. (Ide kattintva elérhető az oldal)

A kiadványt a készítők a koronavírus alatt tapasztalható lelki segítség iránti igény kielégítésére állították össze. Kapaszkodó, de több egyszerű érzelmi menedéknél. Érdemes meghallgatni a szövegeket, és az esztétikai élményen túl hasznos elgondolkozni a szavakon.

A kiadvány számomra azért is értékes, mert egy könnyűzenei kiadó gondozásában jelent meg. Molnár Gábor, a Gold Record ügyvezetője elmondta, hogy az összeállításban lelkészek segítségét kérték. Nem titkoltan az is volt a céljuk, hogy az őket követő fiatalokat is meg tudják szólítani ezekkel a tartalmakkal az online térben.

A videók nem „pörögnek” úgy a neten, mint a popslágerek, vagy a vicces videók, de – és ezt a kiadó ügyvezetője mondja – ha már pár ezer embernek támaszt lehetett nyújtani velük, akkor ez megérte. Én is így gondolom. Gondolatteremtő lelki kapaszkodók ezek az imák.

Zárásként idemásolom “Luther Márton reggeli imája” című evangélikus imát. Ez is meghallgatható a Teremts bennünk csendet! Youtube csatornán, Kökényessy Ági adja elő.

„Hálát adok neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Ámen.”