Megszólal

Láthatóság

Látni és látszani fontos – mondják. Kezdődnek a sötét séták, amikor munka és óvoda után a kutyasétára már sötétedéskor kerül sor. Még naplementében indulunk, de mire érkezünk, már teljes sötétség borul reánk. Ilyenkor fellámpázzuk magunkat, és fényvisszaverőket aggatunk magunkra, ne okozzunk az autósoknak ijedelmet és ők se nekünk. Mert a sötétben botorkálunk és mire a tompított fényszóró fénye felfedne bennünket, addigra az már rég veszélyes helyzet, talán már épp féktávon belül vagyunk.

Olyan érdekes nekem az, ahogy Jézus lát. Be a sötétbe is. Meglát egy fára felkapaszkodott, apró embert a tömegben, akinek sürgősen arra van szüksége, hogy lássa a saját útját, mert olyan helyre vezet, ahol csak a nyakát törheti.

Vagy meglát a rengeteg rászoruló csodaváró között egy harmincnyolc éve beteg embert, akit más nem. Akinek nincs embere, csak baja. És rávilágít a kérdésével az életére, a vágyaira, a szándékaira: Akarsz-e meggyógyulni? Vágysz-e a változásra, vagy jó ez neked így, mert már megszoktad?

És a meggyógyítottban, mint prizmában visszacsillan Jézus fénye, hisz ő a fényforrás csak, mi pedig csak tükrözni tudjuk. Miközben valamicskét megtudunk erről a betegről, aki meggyógyul a Bethesda partján, megismerjük, Jézusról is többet tudunk meg. Lehet, hogy többet, mint amennyit valaha megtudhatott róla az, akit meggyógyított…

De Jézus látja azt, aki a tömegben megérintette a ruhája szegélyét. Azt is, hogy akivel úton van, annak a lánya már meghalt, de ennek ellenére vele tart. Látja Máriát és Mártát nem csak a tevékenységben, de a gyászban is, és látja Lázárt, mint újra élőt, akkor is, amikor még a sírban van.

Meglátja az embereket a legnagyobb sötétben, elveszettségben. De nem csak észleli, hogy elkerülje, hanem a fénybe állítja. Felszínre hozza, láthatóvá teszi a sérültségeket, tökéletlenséget, bűnt, bajt, mert lát, mert akar látni téged és engem nem sötétben bolyongva, hanem helyreállított igazságban, fehér ruhában, az Atyával.  Látja az Atyja örömét a megváltottak felett és a mi békénket, amit elfogadunk tőle. Hiszen ezért vállalta a keresztet.

A szerző

Írások

Bella Violetta: Vannak meghatározó sorok az ember életében. Nekem például a „legyek drót, amin az üzenet fut végig”, vagy a „vigyél tovább, mint a lábam tudna menni”. Ezek miatt áll be az ember a sor-gyártó sorba, és próbál maga is újakat készíteni hol sután, hol ügyesebben – lelkészként, újságíróként, anyaként, hídverőként, istenkereső emberként.