
A karácsonyi hógömbös kampányuk után ismét akaratlanul is fontos kérdéseket vet fel a Telekom „Lehet jobb” reklámja.
Tudjuk le gyorsan az elején a kötelező köröket. A digitális létforma csupán lehetőség, amelyet a haszonélvező entitások a hamis könnyűség, kényelem és praktikum látszatával tesznek megkerülhetetlenné. Léte és eltúlzott használata (amelyet sajnálatosan állami célként is megfogalmaztak) sokkal inkább életellenes mint komfortos.
A kisfilm üzenete áldozat hibáztatásnak is felfogható, az új nemtudása sodorja bajba. A cég tudástámogatása olybá tűnik, mint a díler, aki segít megtanítani a kábítószer használatára.
Lehetne ezt a témát hosszan elemezni, de most nem az ártó digitális létről szólok. (Az anyacég, a Deutsche Telekom egy 2023-as sokkal brutálisabb kampányát frissítették. Az eredetiben is vannak nagyon komoly megállapítások, amelyek – valószínűleg akaratlanul – más értelmet adnak a digitális létforma megítélésre, pl. az emberek adattá silányítása.)
Akad itt a kisfilmben két másik, nagyon fontos üzenet.
„Tele van lehetőségekkel. Jóval és rosszal is.”
Ritka az, amikor az újkori szabadságeszmény egyik „üdvöskéje” mond ítéletet a saját ideológiája fölött. Tele van jóval és tele van rosszal. Ha a szöveget a film képi üzenetével együtt értelmezzük, akkor kiviláglik: a két „tele” dolognak az összhangja a rossz felé billen. Olyan ez, mint a szagok és az illatok „harmóniája”, amit Lovasi András a Kispál és a Borz zenekar egyik dalában így fogalmazott meg: „A kertben illatokkal Játszottak a szagok, Persze a szagok Győztek most is. De jók voltak az illatok is.” A haladó, modern kori liberalizmus definíciója ez. Milyen a korlátok nélküli szabadság? Olyan, amiben ugyan vannak illatok (jó), de a szagok (rossz) győznek. Nincs igazi öröm, mert állandóan fenyeget a rossz.
Lehet jobb – mondja a szlogen, és valóban lehet jobb. Van jobb szabadság. De nem úgy, ahogy ezt a szabadosság szolgálója magyarázza.
„Lehet jobb. Ha hallgatunk a fiatalokra.”
Cyrano de Bergerac 17. században írt filozofikus szatírája, groteszkje, a Holdbéli utazás egyik részében a Hold kifordított társadalmáról írja:”…ezen a világon a vének mély tisztelettel és előzékenységgel közelednek a fiatalokhoz; sőt mi több, az apák engedelmességgel tartoznak gyermekeiknek, mihelyt ezek… az értelem fokára jutnak.” Ezt a négy évszázaddal ezelőtt leírt ironikus társadalmi állapotot éljük. A fiatalság túlzó, gyakran alaptalan magasztalását fedezhetjük fel számos, mára már beidegződött dologban. Az öregeknek jut még némi korból adódó tisztelet, de minden a fiatalok akarata, kedve szerint történik, verseny van a fiatalok kegyeiért. Van ebben némi félreértett szeretet, valami téves és hamis jövőkép. A valóság azonban leginkább az, hogy a fiatalság nem eszmei okból lett a piramis csúcsa, hanem leginkább fogyasztói képessége miatt. Ebben az esetben is azért lettek a „tudás” tótumfaktumai, mivel a digitális eszközök legnagyobb felhasználói, azaz vásárlói. Kétes ez a felfordított gúla, amivel egyszersmind eldöntötté tevődött a régi és új közti sorrend.
A Telekom karácsonyi filmje rávilágított a korlátok nélküli világ eszményének zsákutcájára. Mostani kampányuk egy feje tetejére állított, a rossz uralkodásában rohanó, embertelen (ezt most csak felvillantom: a bölcs tanácsot egy mesterséges intelligencia generálta létforma adja az embereknek) társadalmat vízionál.
A megváltatlanság kultuszának nyomorát vázolja fel, legnagyobb tévedése, hogy csak a „lehet jobbat” ígéri. Ami valljuk be, elég alacsony elvárás, hiszen a jobb még nem a jó.
Pedig lehet jó is, hiszen a mindenek feletti Jó, Isten, Jézus Krisztusban ezt ígéri.