„Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsoltárok 100, 4)
Március eleje óta online istentiszteleteink voltak. Május másodikán – vasárnap – megnyitottuk a templomok ajtaját. Megkérdeztük a lelkipásztorokat az ezt övező tapasztalataikról.
Általánosságban mindenhol öröm volt az együttlét, ahol volt istentisztelet. Várták a találkozás lehetőségét az emberek.
„Örömmel számolok be arról, hogy a nyitás jól sikerült az Isztiméri és az Iszkaszentgyörgyi Református Egyházközségekben. Nagyon várták már a gyülekezeti tagok, hogy újra lehessen jönni templomba. Mi ugyanis nem közvetítettünk online istentiszteletet. (…) A kisebbik, isztiméri gyülekezetben a tél folyamán, a 2. és 3. hullám között általában 6-8 fő járt templomba, május 2-án 15-en voltunk! Iszkaszentgyörgyön pedig általában 15-20 fő jött a járványos időkben, ha nyitva volt a templom, május 2-án, újranyitáskor 27-en voltunk! Ez megfelel annak a létszámnak, ami még a Covid-mentes időkben volt.
Ezekből a számokból is látszik, hogy szó sincs arról, hogy gyülekezeti tagjaink elszoktak volna a templomi istentisztelettől. Sőt! Nagyon is hiányzott nekik.
Istentiszteletek után nem rohantak el az emberek, örültek a találkozásnak, beszélgettek még egy kicsit.” – számolt be Gállné Medveczky Borka.
Hajdú Zoltán Levente Szóládról hasonló élményét mesélte el. Anyák napi családi istentisztelet volt. Sokan várták. Lelkileg felemelő alkalom. Többen meg is jegyezték: „tiszteletes úr olyan lelkesen prédikált”. „Jó volt prédikálni.” Az anyaszentegyház gondolatköre került elő, ahogyan a megvanírva.hu-n Sz. Tóth Ildikó is írt róla. Kifejezetten áldott és gyönyörű nap volt. Megtelt a templom, természetesen a járványügyi előírások betartása mellett.
„ …a gyülekezeti tagok örömmel jöttek, mintegy 50-60 fő, ez inkább a tavaly márciusi zárás előtti gyengébb számadatnak felel meg. A zárva-nyitva időszakokban ez olyan 30-40 fő volt, talán még a novemberi zárás előtt volt ez az átlag. Jó beszélgetések voltak még utána is az udvarban…”- írja Bátki Dávid Balatonfüredről.
Nagyrákosról Perjésiné Máté Róza arról számolt be, hogy az átlagos 10 fő megháromszorozódott. Alsós hittanosokkal anyák napjára készültek, és így ők is, és a családtagok is szívesen jöttek.
Kacsora Szabolcs István pozitívan csalódott a gyülekezetekben: „Olyanok is eljöttek istentiszteletre, akik előtte »csak« havi rendszerességgel jártak. Magyaratádon, ahol élünk, 40-en voltunk istentiszteleten. Ebben az is »segített«, hogy egy régóta elmaradt keresztelőt is pótoltunk. Szórványainkban is megjelentek szép számmal a gyülekezeti tagok. (…) szinte minden IT-re késve érkeztem, mert mindenki beszélgetni akart istentisztelet után, annak ellenére, hogy én tartottam a kapcsolatot mindenkivel. (…) kifejezetten örülök, hogy vége az online istentiszteleteknek. Nekem »kényelmetlen« volt egy laptopnak és egy telefonnak beszélni.”
Ágoston Csaba Esztergomból ugyan azt írja, hogy „ …most vasárnap 115-en voltunk, ez még elmarad a tavalyi, átlag 140-170 fős létszámtól.” De örültek a népek, és ismét volt beszélgetés – kávézás és teázás – az istentisztelet után. Pünkösdig még megy a YouTube-os közvetítés, és a templom mellett az új gyülekezeti házban is vetítik is az istentiszteletet.
Pálfi Zsuzsa Győrből enged betekintést a gyülekezet életébe:
„ …már nagyon várták a nyitást. Jelezték köszönettel felénk, hogy milyen sokat jelentett nekik a zárás alatt, hogy a reggeli 5 perces videókban »találkozhattak« velünk, lelkészekkel és az igével az istentiszteleti, igetanulmányos felvételeken túl. Két istentiszteletet tartottunk, (…) az látszott, hogy sokakban még tartózkodás van a közösségbe jövetelt illetően, de bízunk benne, hogy ez idővel változik. A gyülekezet elnöksége és a híveink is kellő odafigyeléssel, türelemmel, és óvatossággal kezelik a nyitást.”
Ifj. Márkus Mihály esperes Pápáról gondolta át a helyzetüket: „ …Hálásak vagyunk, hogy ez az istentisztelet úrvacsorás alkalom lehetett. (…) Örültünk, hogy újra volt gyülekezet a templomban, de úgy látjuk, hogy még hosszú időnek kell eltelni, amíg a gyülekezet tagjai »visszatalálnak« a templomba. (…) 2020 november végi létszámnak megfelelő gyülekezet gyűlt egybe, ami 70 főt jelent. Mivel mi élő közvetítést is lehetővé teszünk, ezért lehetséges, hogy emiatt »lassabban« jönnek vissza az emberek.”
Závodi Zsuzsanna Veszprémből arról számolt be, hogy idősek, családok, hittanosok is sokan érkeztek. „Ezt az anyák napja csak erősítette, mert az alsósok verset mondtak, énekeltek. Akit csak tudtunk értesítettünk, meghívót küldtünk, digitálisan és személyesen is. A hittanos családok közel fele itt volt. Néhány idős házaspár is, akikkel korábban csak novemberben találkoztunk. Kb. 110-120 fő volt jelen. A visszatérést öröm volt látni, átélni. Többen mondták: innentől rendszeresen jövünk.”
Kovács Tamás írja: Dadon „ …az átlagnál egy kicsit kevesebben jöttek, mint korábban. 33 felnőtt és 5 gyermek vett részt az istentiszteleten. Anyák napja lévén megköszöntük az édesanyákat Istennek.” Majd így folytatja: „Bokodon egészen más volt a helyzet. Ott megadta az alaphangulatot az, hogy előző nap, május 1-jén a korábban meghirdetett templomtakarításra és udvarrendezésre, parkosításra kb. 30-an jöttek el. Mióta itt vagyunk, soha ennyien nem vettek részt egy meghirdetett munkára. (…) megtapasztalhattuk a közös munka erejét és örömét.” Az istentiszteleten is a megszokott létszám a kétszeresére duzzadt. Mindkét helyen megköszöntötték az édesanyákat, nagymamákat, dédimamákat egy szál virággal is.
Imre Bálint esperes úr tapasztalata a nyitásról felemás. A székesfehérvári gyülekezetek még nem tartottak nyilvános istentiszteletet. Más gyülekezetekről is tud, ahol ugyanígy döntöttek. Bizakodó, mert a Mezőföldi Egyházmegyében, több gyülekezetben a járványintézkedéseket megelőző időket idézte a részvétel. „Nagy öröm, hogy végre megnyithattunk, és a hívogatás, gyülekezetépítés ideje kezdetét veheti.”
Iván Géza Enyingről röviden fogalmazva ennyit válaszolt: „Semmit. Sehogy. Senki.”
Hosszabban indokolta a presbitériumnak azt a határozatát, hogy majd csak akkor térnek vissza a személyes istentisztelet tartásához, amikor a felsősök is visszatérhetnek az iskolába. (Úgy néz ki még a mostani hétvégén sem fognak a templomban istentiszteletet tartani.) Olyan mértékű fertőzés, súlyos megbetegedés volt a gyülekezetben, a gyülekezeti fenntartású iskolában, a városban, hogy ez elrettentette őket.
„A templomot továbbra is reggel nyitjuk és koraeste zárjuk, így mindenki számára nyitva van az egyéni elcsendesedéshez – amivel néhányan élnek is. Az újranyitásig megmaradunk a felvett igemagyarázatok sugárzásánál, amit a YouTube-on, az önkormányzat, gyülekezet és iskolánk közösségi oldalain, illetve a városi kábeltévén követhetnek a testvérek.”
Volt, aki így vallott a helyzetükről: „ …voltaképp egyik általam pásztorolt gyülekezetben sem volt istentisztelet; két különböző presbitérium döntött így. Az ok prózai: sokan súlyos betegek voltak (kórházban is többek megfordultak) híveink és presbiterek közül; és a halálesetek száma is riasztóan, aggasztóan magas volt.”
A beszélgetésekből és levelezésekből azt a tapasztalatot szűrhetjük le, hogy a lelkipásztorok, presbitériumok és a gyülekezeti tagok felelősen gondolkodva készültek az alkalmakra, és ahol lehetett, ott örömmel vettek részt azokon.
Mindenképpen köszönettel tartozunk Istennek az istentiszteleti közösségért. Köszönet a felelősen gondolkodó lelkipásztorokért, presbitériumokért és gyülekezetekért. Bízzunk abban, hogy Isten jól tudja, hogy mi kell nekünk, és ez a választottság váljon meggyőződéssé.
