Van, amikor a hatalomból kell megtérni. Abból, amikor a hatalom csakis emberi módon megjelenik, a vágya, a rendszere, mindaz, ami kiszolgálja, velünk, bennünk. Köztünk, az egyházban, a krisztuskövetők között. Mert elbódít a lehetőség, mert ezt tanuljuk kívülről, észre sem vesszük, a miénk is lesz, aztán átformál. Amikor észrevesszük, kimagyarázzuk. Közben olyan lesz, mint a függőség.
Meg kell térni, amikor arra gondolok, lehet, ki is mondom, hogy valaki beáldozható. Hogy a rendszer ne omoljon össze, hogy egy nagyobb, egy feljebb lévő maradjon. Fel lehet adni, végül is nem sok vizet zavar – gondolom. Igen, a nagyobb ügy érdekében – mondod te. És elbukunk.
Tudom, máshol sokszor így működik. A politikában, mert menteni kell egy nagy embert. A cégnél, mert tartani kell a tervet és valakinek a balhét is el kell vinni. De itt nem, köztünk nem.
Ott nem, ahol Jézus, akinek a legnagyobb hatalma volt, van és lesz, feláldozta magát a legkisebbért. Pont az ellenkezője. Ha nem így van, meg kell térni… Mert egy másik fajta hatalom tünetére találtunk magunkban.
Meg kell térni a hatalomból, ha csak egy kicsit is, csak egy másodpercre is úgy érzem, hogy abból a helyzetből, amiben vagyok, a másikkal, az ő helyzete miatt is, de bármit megtehetek. Ha valami hierarchia úgy sodort össze, hogy nagyobb a pozícióm, TEHÁT lehetőségem van rá. Ha már megtehetem, meg is teszem. Mert vagyok valaki. Vagyok valakibb, mert van valami mérce és ez a mérce azt mutatja, hogy lehet, szórakozásból, rosszul értelmezett szigorból, vagy csak azért egyszerűen, mert megtehetek bármit, azzal a másikkal. Aki alattam van, valami furcsa ördögi látószögből. És csak egy másodpercre is, de az a másik ilyenkor elveszít valamit a méltóságából, csak egy kicsit, de eltűnik a tisztelet. Akkor, csak a nagyobb látszik, a rang, pozíció. És a hatalom viselője emberségét veszíti el.
Tudom, „kint” ez így működik. A rendezőasszisztens állja az üvöltést. A csicskáztatott katona végzi a felesleges munkát. Az új munkatárs éppen megtapasztalja a főnök indokolatlan dührohamát.
De ott ez nem lehet, ahol Jézus, akinek a legnagyobb hatalma volt, van és lesz, önkorlátozó szelídséggel emelte fel a legutolsót is, akivel dolga volt. Ha nem több lesz mellettem a másik, akkor, amikor vezetem és előtte vagyok, akkor meg kell térni… Mert egy másik fajta hatalom tünetére találtunk magunkban.
Meg kell térni a hatalomból, ha úgy érzem, a többiek értem vannak. Hogy úr vagyok és a többiek munkájának értelme, hogy nagyobb legyek. Hogy ragyogjak. Egyébként is megérdemlem, nekem ez jár, ennyit letettem az asztalra. Már egy ideje itt vagyok, szóval. És leszek a rendszer közepe, és minden más körülöttem forog. Mert pótolhatatlan vagyok, mások pedig csereszabatosak.
Igen, tudom, valahol ez látszik. Istenült családapák és császárnő anyák. Sok évtizede a gyülekezetben szolgáló és láthatatlanul megkeseredő lelkész. Annyi sérelem után végre osztályvezetővé vált dolgozó. Végre pártelnökhelyettessé választott szürke-eminenciás.
De ott ez nem lehet, ahol Jézus, akinek tényleg van ereje és hatalma, ő van középen – és tartja alulról, emeli az egész rendszert. Ha nem szolgálat a vezetés, ha nem a pásztortól tanuljuk, akkor meg kell térni… Mert egy másik fajta hatalom tünetére találtunk magunkban.
Meg kell térni a hatalomból, ha úgy érzem, visszaüthetek. Ha a rossz szó, a vád, akár egy rossz pillantás egy olyan választ indít meg, ami törleszt. Ha a bosszú evidencia lesz, előjog, mint régen a nemeseknek annyi minden. Nem is kell megvárni, a gyanú elég, előre is akár, megelőző csapásként. Nekem lehet törleszteni, a bosszú a pozícióval jár.
Igen, tudom, a világ hatalmi játszmáiban és rendszereiben azzal, aki nagy, nem lehet játszani. Van eszköz, van erő és van lehetőség. Visszaütsz, mert veled nem lehet szórakozni.
De ott nem lehet bosszú, ahol Jézus az első, az, aki igazságosan ítél, elengedi, sőt átvállalja a büntetést, aki száműzi a gyűlöletet. Aki a kereszten imádkozik az ítélőiért. Ha a vágyon túl pozícióból fakadó lehetőség is a válaszcsapás, a bosszú, akkor meg kell térni… Mert egy másik fajta hatalom tünetére találtunk magunkban.
A böjtben vizsgáljuk így is magunkat, forduljunk vissza, igazodjunk vissza Jézushoz. Mert van, amikor a hatalomból kell megtérni. Abból, amikor a hatalom megjelenik, a vágya, a rendszere, ami kiszolgálja, velünk, bennünk. Köztünk, az egyházban, a krisztuskövetők között. Adj a hatalomvágyból is szabadítást, mindenség ura, Jézus!
