A kérdés nap mint nap előfurakodik: merjünk önmagunk lenni? A racionális válasz visszakérdez, lehetek-e más, mint önmagam? Mi más lennék, ha nem önmagam? A pszichével foglalkozó már elemez, szól személyről, öntudatról, alkalmazkodásról, külső és belső elnyomásról, és ezek egészséges egyensúlyáról. Az emocionális kicsit borúsabban látja, az önazonosságot létkérdésként boncolja, annak megvalósulását pedig a világ ellenében elérhetetlen célnak.
Én nem vagyok egyik se. Igazából a kérdés sem foglalkoztat. Tovább megyek, úgy gondolom, hogy ez csak a tévútra kanyarít, sőt, gyakorta az erre való hivatkozás inkább bűnös igazolás. Önazonosság = önfelmentés.
A közvélemény mérlegel. Van, amikor hősnek kiáltja ki azt, aki önmaga mer lenni. Vagyis egyfajta ön-maga, ami nem maga az ön. Máskor ítélkezik, gúnyolódik az önazonosságot keresőn, vagy önmegvalósulást felfedezőn/megélőn. Önmegvalósítása válogatja…
Hedonista, élvezeteket áruló és kutató kéjsóvár világunkban már iparága van az önkeresésnek. Sok-sok Belzebub ácsingózik arra, hogy tőle vegyük meg az „önt”, náluk legyünk azonosak. Az önazonosságunk önegyformasággá silányul, uniformizált „egyéniségek” alakulnak a jellempiac ösztökélése szerint.
Annyi félelmetes önmegvalósításról szólnak a hírek, hogy én már talán nem is merek önmagam lenni…
Önmegvalósítás, önbeteljesedés lett a trendi, én meg egyre inkább ódzkodok az „önmagamtól”, nehogy beteljesedjen, mert akkor már nincs hova tovább. Ami beteljesedett, az befejeztetett.
Az önmegvalósítással szemben amúgyis fenntartásaim vannak. Mert már meg vagyok valósítva. Ezért azt gondolom, hogy hamis áruval házal az, aki erre kapacitál.
Tehát én már meg vagyok valósulva, én már én vagyok, azaz önmagam. A legtöbb, amit magamért tehetek, ha nem hozzáadni akarok az „ön”-höz, hanem elvenni belőle, hogy a helyére az „Őt” pótoljam. Mert nem valósulnom, hanem formálódnom kell, méghozzá Jézus Krisztus szándéka szerint. Ehhez jobban kell a bátorság, mint önmagamnak lenni. Olyannak lenni, amilyennek Ő szeretné, hogy legyek, mert az a több, az a jobb. Az Ő távlatai nagyobbak, tehát már matematikailag is nagyobb a benne való kiteljesedés lehetősége, mint a szűk keresztmetszetű magamban való kiteljesedésnek.
Merjünk közeledni Krisztushoz, merjünk kevésbé bűnös önmagunk lenni.
