Megszólal

Milyenek ezek a hívők? Milyenek ezek a keresztyének?

Nem szeretem a „keresztyén” filmeket. Amiben erőltetetten, kevés fantáziával próbálják meg valamilyen módon a keresztyénséget, Istent, a tanításokat megvédeni, megmagyarázni, vagy szájbarágósan valamiféle logikus magyarázatokkal szolgálni szenvedésre, bűnre, bűnbocsánatra. Ráadásul a ma emberének akarják vonzóvá, emészthetővé tenni. Néha kilúgozzák az evangéliumot, vagy bugyuta mesévé silányítják, némi technikával olcsó csodákat tesznek benne. Feszültség semmi. A mindenhatóságot akarják ábrázolni, amit nem lehet.

Az evangéliumot sem megvédeni, sem magyarázni nem kell. Nem kell fogyaszthatóvá tenni. Csak mondani kell. Nem fog mindenkihez elérni, és nem fogja mindenki elfogadni. De, ha bizonygatnák se. Mert ez a Szentlélek munkája.  

Ráadásul ma az emberek egy része a keresztyéneket középosztálybelinek képzeli el. Aki nem túl gazdag, de azért van mit a tejbe aprítani. Van rendes munkája, háza, autója és családja gyerekekkel. Normális élet. A gyülekezetekben hemzsegnek a kedves, mosolygós, sohasem fáradt családapák, vagy edzett fiatalok, anyák és lányok. Nincs gondjuk nemiséggel, hűséggel, hittel, hitetlenséggel. Néha betegséggel küzdenek, de mondanak egy imát és megoldják.

A keresztyénségnek van egy olyan olvasata, hogy mindent megoldanak, nincs probléma. De van probléma, és nem tudjuk megoldani. Van tragédia, és csak az ölelés van utána. Nem megy minden keresztyénnek jól. Nem jön be az élet. Nem mindenki jól szituált. Az élet véletlenül sem egyenes vonal egy hívőnek.

 „Mit mondjak még? Vizsgáld meg ügyünket, Hatalmas Király, minden részletében, és azután tekints minket akármilyen fajta gonosztevőknél is hitványabb embereknek, ha világosan meg nem győződtél arról, hogy mi csak azért »fáradozunk és szenvedünk szidalmakat, mert reménységünket vetettük az élő Istenben«, és mert hisszük, hogy »megismerni az egyedül igaz Istent, és akit elküldött, a Jézus Krisztust: ez az örök élet.«  Emiatt a reménységünk miatt van az, hogy némelyeket közülünk bilincsbe vernek, másokat megvesszőznek; némelyeket világ csúfjára meghurcolnak, másokat földönfutóvá tesznek; némelyeket kegyetlenül megkínoznak, másokat világgá kergetnek; és mindnyájunkat nyomorgatnak, ádáz átokkal sújtanak, szidalmakkal gyaláznak, a legembertelenebb módon bántalmaznak.” Kálvin János INSTITUTIO; LEVÉL FERENC KIRÁLYHOZ /részlet/

1. A keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől. 2. Sehol nincsenek olyan városok, melyekben mint sajátjukban laknának, nincs külön nyelvük sem, melyet beszélnének, nincs sajátos, rájuk jellemző életmódjuk. 3. Nem gondolkodás és bölcselkedés révén jöttek rá a tanításra, nem is kíváncsi emberek eszméi által, nem is emberi tételeket vallanak, mint mások. 4. Görög és barbár városokban egyformán laknak, kinek mi jutott osztályrészül, étkezés és öltözködés tekintetében alkalmazkodnak azon vidék szokásaihoz, s az élet egyéb területén mutatkozik a közösségi életük alkotmánya különösnek és elismerten meglepőnek. 5. Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként; mindenben részt vesznek polgárokként, de mindent elviselnek, mint idegenek; bárhol, idegenben is otthon vannak, de minden haza idegen számukra. 6. Mint mindenki más, házasodnak, gyermeket nemzenek, de a magzatot nem hajtják el. 7. Közös az asztal, melyhez letelepednek, de nem közös az ágy. 8. Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. 9. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk. 10. Engedelmeskednek a meghatározott törvényeknek, de életükkel felülmúlják a törvényeket. 11. Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket. 12. Félreismerik őket, elítélik őket; halálra adják őket, de életre támadnak. 13. Szegények, és sokakat gazdagítanak (vö.: 2. Kor. 6,10); mindenben szűkölködnek, és mindenben bővelkednek. 14. Gyalázzák őket, és a gyalázatban megdicsőülnek; káromolják őket, és megigazulnak.” APOSTOLI ATYÁK; LEVÉL DIOGNÉTOSZHOZ /részlet/

Milyenek ezek?

Senki nem születik keresztyénnek. Kulturális értelemben lehetséges, hogy olyan vidéken, ahol a keresztyén hit adja a társadalom alapját.

Boros Lajos: „Ha azt mondta volna nekem valaki 1993-ban, amikor bekerültem Szegedre, hogy Lajos te majd a baptista egyház börtönmissziójának a vezetője leszel, azt hittem volna, ez valami groteszk vicc, de ez van.” Harminc évet ült börtönben, életének nagyobb részét. Ma családos, gyermekes ember. A váci börtönben tért meg. A rabtársai gyakran kérdezték tőle: „Te megtértél Lajos, Isten miért nem változtatja jobbra a sorsod?” Azt válaszolta nekik, hogy Istennek van rá hatalma: „Meg tudja változtatni az embernek a körülményeit, de nem mindig teszi ezt. Amit mindig tesz, az a fontosabb dolog: a körülményekben élő embert változtatja meg”. 

Tabódy István: Katonatiszt a II. világháborúban. Utána kémkedés alaptalan vádjával Recsk, internáló és haláltábor. Szabadulása után papnak áll. Majd 7 hónap börtön 1956. eseményeivel való szimpátiája miatt. Azután nem jár a békepapi gyűlésre, hanem alternatív szemináriumot tartanak. 12 év börtön állam elleni szervezkedés miatt. Le is ülte. Én még Bicskén találkoztam vele. Szénási Sándornál voltam gyakorlaton teológusként, és gyakori vendég volt a parókián ez a római katolikus pap, esperes.

Nicky Cruz: Szabadkeresztyén evangelista. De honnan indult? Anyja boszorkány, apja sátánista pap a Karib tengeri szinkretista, zavaros vallásilag egyveleg világból. Hamar elszökik, mert gyűlölik. New Yorkba megy, ahol hamar a bandák világában vívja ki a bandavezéri tisztet. Itt hall Jézus Krisztusról úgy, hogy megérinti. Mert egy prédikátor a veréstől, haláltól sem félve hirdette neki és a bandatagoknak Isten szeretetét.

Beszélhetnénk Pál apostolról, aki keresztyénüldözőből lett keresztyén és üldözött. De szólhatnák Agusztinuszról, aki a maga vad és kívánatos életét cserélte fel végül Jézus Krisztusra és a szolgálatra.

A mai filmes világban is vannak bőven hitvallók. Nem kell meglepődni ezen.
Denzel Washington: „Az egyetlen dolog számomra, hogy megértsem Istent! Csak így tudok alázatos maradni” 
Anthony Hopkins: „Nem tudnék így élni, Isten nélkül. Te tudnál? Mostanában rengeteg híres ember beszél a tévében arról, hogy nem hisz Istenben, és aki hisz, az bolond. … Megkérdezném tőlük, hogy lehetnek ennyire biztosak abban, hogy Isten nem létezik? És hogy tudná egy ember megcáfolni mindazt, amiben olyan sok nagy filozófus hitt, és amiért az évezredek során annyian vállalták a mártírhalált?”

Milyenek ezek? Van gazdag vállalkozó, uralkodó, szegény munkás, mezőgazdász, színész, nők, férfiak. Mindenki olyan, amilyen. Egy közös van bennük, hogy megtértek, és Isten fontos szerepet tölt be az életükben. A megtérés a gondolkodásmód megváltozását jelenti. A megtérő megváltoztatja a gondolkodásmódját, átalakul belsőleg, visszafordul Istenhez. Hit kell hozzá, de ne legyünk nagyképűek. A hit is ajándék. Azt is csak elfogadjuk Istentől, mint egy csodálatos eszközt, hogy végül meghalljuk és megértsük a szavát. A megtéréskor maga az ember nem változik meg, mégis más ember lesz. A személyiség ugyanaz, de identitása, céljai, értékrendje, döntéshozatala, stratégiája, viselkedése megváltozik. A személyiség jól körülhatárolható, megismerhető jegyeket kap. A megtérő csodákat él át.

Milyenek ezek a keresztyének? Átlagemberek, különlegesek, de Istenhez tartoznak. Végső soron csak a környezetet zavarja, hogy keresztyénné lettek, mert nem érti. Ez a legnagyobb veszély is egyben. Emiatt találnak ki különböző narratívákat, hogy a félelmeiket, feszültségeiket csökkentsék. Megjelenik a kirekesztettség érzése, hogy valami olyan dolgot bírnak a keresztyének, amit ő nem. Keresztyénnek lenni, itt kellene valami bölcset írnom, jó is, feladat is, öröm is, bánat is, könnyű is, nehéz is. De nem tehetsz másként. Az vagy. Visszavonhatatlanul Krisztushoz tartozó. Jézus a mi sorsunk.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12