Június 12-i beiktatását előkészítő sürgés-forgás közepette beszélgetünk Hella Ferenc István somogyi esperessel származásról, küldetésről, feladatokról és reményekről. Énekkari próba dallamai szűrődnek be a templom melletti kisterembe, virágot hoz az úrasztalára egy kedves szolgálattevő. Érezhető, hogy eleven gyülekezet lelkésze a Somogyi Református Egyházmegye új esperese.
A partiumi Érmihályfalván szaladgáló kisgyermekként, majd kamaszként milyen meghatározó élmények értek?
Nagyon pici gyerekkori emlékem, hogy a templomkertben vártam a tiszteletes urat, aki behívott a templomba, és bár olvasni még nem tudtam, de már próbáltam énekelni az énekeket. Nem volt idegen ez a környezet számomra, mert nagyapám presbiter, anyukám templomba járó volt. Amikor én lettem a pocaklakója, akkor azt mondta, hogy ha fia lesz, akkor göndör hajú lesz és lelkipásztor. Hát, a göndör haj az nem jött össze, de az, ami számomra nagyon fontos, hogy az anyukám lelkésznek szánt, az beteljesedett.
Hetedikes koromban megfogalmazódott bennem, hogy talán Isten is jónak látja, hogy lelkipásztor legyek, de én nem tudok annyit beszélni, mint amennyit egy lelkésznek kell. Jött a vasárnap, és a templomban kaptam egy világos gondolatot, miszerint a teológia azért is van, hogy megtanítsák az embert beszélni. A lelkészi szolgálat választását a konfirmációi felkészülés ideje erősítette bennem. Éreztem, hogy folyamatosan talpon kell lennem. Ötödikes koromtól nyáron dolgozni jártunk a mezőre, és abból az időből van egy fényképem, ahol a hátam mögött semmi nincs, csak a leeresztett halastó. Rá van írva a fénykép hátuljára egy Arany János idézet: „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, / Meddig a szem ellát puszta földön, égen…” Ez sokszor eszembe jut, mert kifejezi az életemet.
Az a fiúcska ma milyennek látna téged?
Azt gondolom, ahogyan a gyerekeim látnak engem, úgy látna ő is. Az a gyerek, ha rám nézne, akkor nyilván büszke lenne, mert lelkipásztornak lenni óriási dolog. Ha rám nézne, emberinek látna. Hadd világítsam meg egy példával, mit értek ez alatt, hogy emberinek látna, mint lelkészt. Amikor felvételt nyertem a kolozsvári teológiára, az első pénteken bableves volt az ebéd, amit mi otthon hagymával ettünk. Úgy gondoltam, a teológián nem lesz hagyma, mert a teológusok nem esznek hagymát. Amikor beléptem az ebédlőbe, láttam az asztalokra letett nagy fej hagymákat, és rádöbbentem, hogy a lelkészek is esznek hagymát, ők is emberek.
A teológia elvégzése után a tanulástól jó papként nem szakadtál el, hanem képezted magad. Milyen területeken szereztél jártasságot, és ennek hol veszi hasznát majd az egyházmegyéd?
Egyháztörténetből a papmarasztalással kapcsolatban kutattam a teológián, aztán amikor Dunántúlra kerültem, akkor vallástanári képzésre jártam. Bajánsenyei lelkészségem idején John C. Maxwell metodista lelkész könyveit kezdtem el olvasni, és rájöttem, hogy a lelkipásztor vezető. Így már tudatosan kezdtem gondolkodni saját szerepemről, gyülekezetépítésről és menedzselésről. A csapatépítés és a menedzsment terén haszna lehet az egyházmegyének abból, amit tudok. A doktori iskolában a gyülekezetépítés és menedzsment mai megközelítését vizsgáltam, ez is javát szolgálhatja az egyházmegyének.
Feleséged hátteret biztosít és támogat téged. Vagy talán közös teherviselőd is?
Örülök annak, ha ő a saját terheit viszi a négy gyermekünk mellett, én nagy teherbírású vagyok. Az anyósom itt lakik a városban, és nagyon-nagyon sokat segít. Noémi mérlegképes könyvelőként dolgozik, és úgy tud templomi kórust vezetni és kántorként vasárnap szolgálni, hogy anyósom jön, és vigyáz a kicsi gyerekekre. Nyilván az esperesség mellett kevesebb idő van beszélgetni, de úgy vagyunk vele, hogy a család mindennapi programjait ő fogja össze, és ha kell neki segítség, akkor szól nekem. Mindegyik gyermekünkkel törekszem a hasznos közös időtöltésre. Zsanna tizenhat múlt, Matyi tizenhárom éves lesz, Villő hamarosan betölti a hetet, Szilárd pedig három éves múlt.
Hívő keresztyénként a megszólítottság élménye erőt és célt ad. Te hogyan tapasztalod ezt meg?
Szolgálat elején, amikor harmadéves exmisszusként 256 szolgálatom volt egy év alatt, és kimerültem, akkor a doktornő pihenésre küldött. Fontos volt megtapasztalnom az erőtlenséget, és az azt követő feltöltekezést. Magyarléta, Kolozsvár-Bulgáriatelep, Lábod után megérkeztem az Őrségbe, akkor ismertem fel, hogy nem lehet mindig menekülni, mert nem azáltal kerülök a helyemre. A beiktatási meghívóra és emlékkártyára is azért került az 1Kor 15,58, mert ez bátorít abban, hogy nem felesleges az, amit csinálok. „Legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”
Felsorolt szolgálati helyeid Erdélyhez és Dunántúlhoz kötődnek. Nem szomszédos vidékek. Hogy s mint kerültél Dunántúlra?
Magyarlétáról Dunántúlra való lépésemnek van egy olyan háttere, amit nem akartam többször átélni. Itt Dunántúlon helyemre kerültem. Amiken átmentem határon túl, azok Isten megengedő szeretetéből fakadóan mind hasznomra voltak, de nem hiányzik onnan semmi. Azok a helyzetek, amiket ott megéltem, olyan cölöpök voltak, amiket Isten levert, és amelyekkel megerősített.
Mit jelent neked Dunántúl és a dunántúli reformátusság?
Sok közös van az erdélyi nemzeti kisebbségi lét és a dunántúli református kisebbség léte között. Ezt az ember idekerülve egyből megállapította, hogy ezzel együtt tud élni. Dunántúlon itthon vagyok, soha nem hivalkodom azzal, hogy erdélyi vagyok, ne aszerint ítéljenek meg. Itt születtek a gyermekeink, akiknek olyan egyetemes értékeket adok át, amelyek egy erdélyi és egy dunántúli magyar számára is ugyanazok.
Lelkipásztorként lendületes, a közért cselekvő, cél érdekében konfrontálódást vállaló ember vagy. Sokan azt remélik, hogy ilyen lesz az esperesi szolgálatod is. Milyen elgondolásaid voltak, illetve vannak esperesi feladatköröddel kapcsolatosan?
Az én felelősségem, hogy a megfelelő helyre megfelelő ember kerüljön közös szolgálatunkban. Ki kell használni az erőforrásainkat és a lehetőségeinket, pl. a 43 felsőfokú végzettséggel rendelkező lelkipásztorok közül sokan más szakterületen is képezték magukat. Azt kell keresni, hogy miben lehet előrébb vinni az egyházmegyei közösséget, a nemzeti értékeinket miként lehet megőrizni. Az én életem korábban sem arról szólt, hogy hogyan lehet probléma nélkül megélni dolgokat, hanem arról, hogy ha adódik egy-egy nehéz élethelyzet, akkor Isten kegyelmévelmegerősíttetve miként lehet keresztüljutni azon. Legfőbb elgondolásom új utakat keresni, és nyitottnak lenni a hagyomány tiszteletének megmaradása mellett.
Egy olyan korban élünk, amikor a nyitottság és elfogadás szólamaiban már túl van feszítve a húr. Meddig tart a nyitottság, amiről beszélsz?
Az én értelmezésemben a nyitottság nem végtelen. A nyitottság és a rugalmasság befogadást és elfogadást jelent. Nem biztos, hogy nekünk mindenre reagálni kell, ami a környezetünk világjelenségeit nagyítja fel, és ami rá akarja erőltetni közösségeinkre azt. A pontot, ahol vége van a nyitottságnak, azt világosan látni kell. Jöjjenek el az emberek a gyülekezeteinkbe, de nem mi fogunk igazodni az ő szokásaikhoz, hanem ők vegyék át önként a mi református keresztyén életformánkat. Így kell hangsúlyt kapnia a hagyománytiszteletnek, az identitásnak, a rugalmas nyitottságnak.
Esperesként hogyan látod a te egyéniségednek a kibontakozását?
Lassan fél év telt el, és látható, hogy a lelkipásztor testvéreimmel foglalkoznunk kell. Kollegalitás szempontjából is fontos, hogy mindenkihez oda tudjak menni, és mindenki oda tudjon jönni hozzám. Imádkozom és gondolkodok azon, hogy mit tudunk kezdeni azokkal a gyülekezeteinkkel és lelkészeinkkel, akik nem látják a feladataikat. Csapatokat alakítottam ki a szolgálati területekhez, pl. misszió, kommunikáció, gépjármű állomány. Arculatot kell adni az egyházmegyének, ehhez járult hozzá a logó készíttetése, amin látszik Zala, Somogy dombsága, Zselic és a Balaton.
Most ott tartunk, hogy próbáljuk az üres lelkészi állásokat betölteni, és párbeszédet kezdeményezünk azokkal a szolgatársakkal, akik nehezebben végzik a szolgálatukat, és továbbképzéseket fogunk szervezni, hogy segítsük őket. A csapatépítő alkalmak szervezése is ezt segíti majd.
Esetenként, amikor újabb és újabb negatív információ vagy tény kerül napvilágra, vissza kell fognom az indulatomat. Senki elhívását kétségbe nem vonhatom, nekem az a feladatom, hogy segítsek abban, hogy jók és kiteljesedettek legyenek azon a területen, ahol az egyházon belül szolgálatban állnak. Szeressék a szolgálatukat, és végezzék el méga kevésbé kedvelt feladatokat is, mint például az adminisztrációt.
Szeretettel, de következetességgel kormányozni, valamint segíteni és ott állni a gyülekezetek mellett a tanácsosokkal nehéz kihívás, de szép feladat.
Székfoglaló beszédedben milyen aspektusból közelíted meg a somogyi reformátusokat?
Az 1Kor 15,58. verse lesz az alapja minden közeledésnek és szolgálatnak. Szeretném, ha mindenki tudná, hogy amit cselekszünk – egyházhoz tartozóként–, az nem hiábavaló. Lehet, hogy reménytelennek tűnik valami, de nem ezt a szemléletet adja elénk nekünk Isten a Biblián keresztül! Szeretném megerősíteni mindenkiben az Ige valóságát, hogy „fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban”. A másik pedig az, hogy megpróbálom visszaadni az esperesi tisztség és szolgálat méltóságát. Az esperes álljon a helyzet magaslatán lelkiképpen, informatikailag, törvényileg, adminisztratíve. Legyen területi és lelki egység egyházmegyénk e tekintetben is. Szelídséggel, de Isten vezetésére figyelve törekedjünk együtt, mert mindenkire szükség van. Érezzék a gondnokok és presbiterek a támogatást, nem mindig pénzben, hanem figyelemben, tanácsadásban. Úgy tekintek minden gyülekezetre, mint Isten szent egyházára, közösségre, Kőröshegytől Darányig mindegyikre.
Mit tudsz adni és mit vársz „tőlünk”?
Kiváló adottságú és fekvésű egyházmegyénkben van helyismeretem, az egyházmegyét ismerem. Tudom melyik körzetben milyen az élet, és hol van még rejtett potenciál. Nem szeretném túlfeszíteni lelkipásztor testvéreimet hatalmas körzetekkel. Maximum három gyülekezetet bír egy lelkipásztor ellátni.
Bocsáss meg, hogy megszakítom a gondolatmenetedet, de úgy gondolod, hogy eredményesen pásztorolhat és vezethet egy lelkész két-három döcögve működő gyülekezetet?
Jogos kérdés. Ezek az esetek távirányítóval működtetett gyülekezeteket hoznak létre, pedig távirányítóval nem lehet gyülekezetet vezetni. Ha vannak kulcsemberek, akik mozgatják a gyülekezetet, és azzal segítik a lelkipásztor munkáját, akkor élő közösségekké lehetnek. Azért mondtam a két-három gyülekezetet, mert a jelenlegi négy-öthöz képest már az is nagy előrelépés lehet.
Egymás elfogadását várom az egyházmegyétől. Részemről ez megvan, és nagyjából ezt érzem a lelkipásztor testvéreim részéről is. Bizalmat adok és bizalmat várok én is a gyülekezetektől. Felvállalt, felelős döntéseket kell hozni, és azokhoz igazodni. Elengedhetetlen az áldozatkészség és elköteleződés.
Ki kell találni a rendszert és a módszert, hogyan lesz életképes egy-egy gyülekezet. Nagy szükség van egy erőforrás térképre, hogy tudjuk, ki milyen plusz adottsággal, szakértelemmel bír, pl. mentálhigiéné, gyermekmunka, menedzsment világa. Ennek kapcsán tudható lesz, hogy ki milyen talentummal tud hozzájárulni az egyházmegye jó működéséhez. Lehet, hogy lesznek gyülekezetek, akiket el kell engedni, lesznek körzetek, ahol lelkipásztor nem csinálja tovább, de ez nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Például ha Istvándi leányegyházzá lesz, nem jelenti azt, hogy végleg, mert ha öt év múlva beköltözik egy nagy cég, ami miatt több száz ember települ oda, újraindulhat az élet, önálló anyaegyházközség lehet újra.
Ha nem öt évet nézünk, ahogy az előbb a példádban tetted, hanem az idő kereke többet halad előre majd, és 6, vagy 12, vagy 18 év lejárta után említenek meg téged, mit szeretnél hallani, mit mondjanak majd rólad?
Ez olyan, mintha a temetési beszédemet kellene megírnom.
Egyáltalán nem ezzel a szándékkal kérdeztem. Úgy is fogalmazhatok, hogy mit szeretnél elérni, mit tapasztaljanak meg belőled, a munkádból?
Ez a legnehezebb kérdés! Ne tartsuk magunkat kevesebbnek és kisebbnek, mint más egyházmegyék és egyházkerületek szolgálattevői. A mi egyházmegyénk egy nagy egyházmegye, és kell legyen ennek a Krisztus testnek Urától kapott méltósága. Szeretném, ha hatékonyan működő egyházmegyét, adminisztrációt, imádságos közösséget, és Igét hirdető vonzó egyházi életet kötnének az esperesi szolgálati időszakomhoz.
Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy céljaidat az egyházmegye javát szolgálva elérhesd!
