Október az igazi őszi hónap. Szeptember még lehet nyáriasan meleg – ahogy idén is volt, erős sötétzöld, vagy napszíttán fakó, november pedig már csaknem téli fagyos, csípős-deres, korán sötétedő. Nyár a télbe itt fordul, október néha ködös, többnyire lángvörös és mézsárga heteiben.
Az őszi napforduló hónapja amolyan igazi vízválasztó – nekem személy szerint mindenképp.
Időt ad elengedni a nyarat, lüktető forróságot, élet hevét, és meggyászolni sok mindent.
Ahogy tesszük ezt mind magyarként már a hónap elején, az aradi tizenháromra és a többi sok ezerre gondolva, akik a levert szabadságharcunk vértanúi lettek.
Alkalmat ad a gyászra a hónap végén is, gondolva mindenkire, aki a saját halottunk, akik életünk részei voltak, emléküket hordozzuk, és tanuljuk elengedni őket néha egészen sokáig.
Október ugyanakkor ideje nem csak az elengedésnek, de a megragadásnak is, a csak azért is küzdelemnek: nemet mondani arra, ami hamis, rombol, kifoszt és igent mondani arra, amiért érdemes harcolni, áldozatot hozni, hozzá ragaszkodni, mert igaz és életet épít.
Ezért ünneplünk forradalmat és reformációt. Ünnepeljük azokat, akik minden törékenységük ellenére fellázadtak egy hazug és test- és lélek-gyilkos rendszer ellen, és azokat, akik a torzult emberivel szálltak szembe a szent istenibe vetett hittel. Akik olyan örökséget hagytak ránk, melynek kincseit nekünk is meg kell őriznünk ugyanazzal az elszántsággal polgárként, hívőként, emberként.
Ez a hónap tanít minket a mulandóságról és az örökről. Elszomorít és szívet szorít, de megtisztít és lángba is borít. Ha bölcsen tudjuk végigélni az októberünket, sok alkalmat ad nekünk, hogy számot vessünk.
Hogy legyen erőnk előszámlálni a fájdalmainkat, erőtlenségünket, veszteségeinket és számba venni hitünket, erőnket és mind, amiért érdemes küzdeni, ami drága nekünk, mert az énünk építőkövei. Az identitásunk része. Az, akik vagyunk, akiknek lennünk kell, hogy egyáltalán lehessünk.
Október talán ezért adatott, ennek az ideje… Mert
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak.
Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak.
Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek.
Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának.
Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek.
Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak.
Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
(Amúgy meg októberben van az idősek világnapja, a pedagógusok világnapja, az építészek világnapja, a dadogók világnapja, a posta világnapja, a kenyér világnapja, az állatok világnapja, az origami világnapja, a csontritkulás világnapja és a tojás világnapja is ☺)
