A legtöbb alváshoz tanácsot adó cikk elmondja a kötelezőket: alvás előtt ne fogyassz koffeint, alkoholt, ne akkor eddz, de degeszre se lefekvés előtt tömd magad. Sötétben és hűvösben aludj! Ne nézz képernyőket, mert azok kék fénye összezavarja a napszakérzékelésért felelős hormont, és ott ragadsz a képernyő előtt, nem érzékelve mennyi időt töltöttél ott. Egy kifejezetten anyákra specializált cikk még hozzátette: ne kattogj a teendőkön. Épp ezekben a napokban olvasva, amikor még a nyaralós táskák is elöl vannak, mert a hazatérés óta beteg volt a család… Na köszi!
Értem én a praktikákat. De közben azt érzem, mindez kevés. Hogy a hívő embernek többje van.
- Tudja a határait
Nem csak a fizikai korlátokat, de azt is, hogy valóban nem kell mindenen kattognia, mert a legfontosabb, sőt akár a kevésbé fontos dolgainak megoldása is az Úrtól jön. És kepeszthet ő körömszakadtáig és szó szerint ez éjt nappallá téve: ha nem az Úr építi a házat, hiába fáradnak azzal az építők! Tudja, hogy nem egy személyben kell megoldania a mélyszegénységet, az avartüzeket és az afganisztáni helyzetet. Ugyan mindhez köze van, de imában Isten elé téve megnyugodhat mindezektől – legalább annyi időre, hogy megfrissüljön egy jó éjszakai alvásban. A Heidelbergi Kátéban megtanítjuk és megtanuljuk: az Isten gondoskodásába vetett hit öt haszna közül az első, hogy megszabadít az aggodalmaskodástól. Ráadásul tudjuk, a mi emberi erőfeszítéseink nem adnak nyugalmat: Lukács evangéliumának gazdag embere, aki nagyobb csűröket építtet, hogy nyugodtabb legyen, mert kellően betárazott és elvégezte az öngondoskodás kívánatos teendőit, megkapja az orrára koppintást: „Bolond, még ma éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz amit felhalmoztál? Hát ne aggódjatok” – folytatja már a tanítványok felé fordulva.
- Tudja, ki őrködik felette
Azóta nevetek az ilyen kakaskukorékolást és harangot beperelő embereken, mióta többet olvastam arról, hogyan is működik az alvásunk. Ősember korunkból hátramaradt az agyunkban az az ösztön, hogy ha idegen zajt hall, riadót és ébresztőt fúj. Gondolom, amikor még a kardfogú tigris vadászott ránk, ez igen hasznos volt. Azonban elég egy-két, vagy lassabbaknak három alkalom, és az illető idegen zajt felveszi az agy a listába, és már többé nem riaszt. Nem mondom, én is szívtam kissé a fogam, amikor kitalálták, hogy éjszaka ürítik a szelektív szigetet a hasfájós kisfiam ablaka alatt, épp annak altatása idejében (szerencsére rövid kísérlete volt a hulladékszállító cégnek), de bizonyára kis idő múltán azt is megszoktuk volna. És már nem jön a kardfogú tigris. Persze, tudom, jöhet betörő, árhullám, sok egyéb modern baj, de ott az Isten, aki még a kis verebeket is számon tartja és egy hajszál sem eshet le a fejünkről a tudta nélkül. Ha valakire rá kell testálni az őrséget ahhoz, hogy nyugodtan aludjunk, hát rá lehet! Ha ismernénk minden látható és láthatatlan veszélyt, ami ránk les, bizonnyal nem aludnánk. De ismerjük azt, aki tengereket, folyókat, még a fizika törvényeit is odébb parancsolja, ha arról van szó! Nem alszik a te őriződ!
- Tudja, hogy a béke őt is szolgálja
Ne menjen le nap a te haragoddal! Hívő emberként ha az emberben meg is fogalmazódik olyan gondolat, ami nem éppen békességes, ha a düh, az indulat érzése tölti el, arra kér az ige, hogy azt ne dédelgessük. Ne marasztaljuk, ne konzerváljuk, ne fürdőzzünk benne. Mert nem csak annak nem jó a haragunk, aki felé érezzük. Sőt, nem ritka hogy az illető nem is tudja, vagy ha mégis akkor sem befolyásolja olyan nagyon az életét. A harag minket áraszt el a maga biokémiájával, szó szerint minket mérgez. Magunk által kiváltott stressz. Nehéz ez, mert irtó jó aktivizáló, épp ezért könnyű rákapni a haragvásra mint egy serkentőre. Aki dühbe gurul, az rögtön felpattan a székből, elvörösödik, felmegy a vérnyomása, gyorsul a pulzusa. Na épp ezekért nem érdemes magunkkal hurcolni, különösen nem a hálószobába. Érdemes a pihenésünkért is megbékülni a másikkal, önmagunkkal, és Istennel. Ezért is érdemes este is csendességet tartani, nem csak napindítónak. És ha indító löket kell, az legyen sokkal inkább a hála, mint a harag.
- Van miért várnia a holnapot
Egész nyáron mozog bennem, hogy vajon így a nyaralásban, kánikulában mennyire érzem át, hogy adventben vagyunk. Hogy el tudom-e vonatkoztatni Jézus visszavárását a mézeskalácsillattól és negédes filmektől, zenéktől és dekorációktól. A kísérletem annyiban sikeres, hogy sokat forgatom magamban ezt a gondolatot és egész megünnepesedett az augusztusom. Félretéve a viccet: a keresztény ember számára a jövő az sosem csak a következő nap legyűrendő szürke mókuskereke, hanem ezernyi kairosz, azaz alkalom Isten dicsőítésére, a csodáira való rácsodálkozásra, országa építésére, vagy esetleg pont az a nap, amikor Krisztus visszajön, hogy színről színre lássunk. Ezért mi nem csak a pénteket, vagy a hétvégét, de minden napot várunk, mert valamiért azt a napot is kirendelte nekünk a teremtő, abban is ajándékoz és abban is használ. Kegyelmi idő.
Ha a következő nap valami fontos jelenésünk van vagy feladat, esetleg találkozás, már csak azért is igyekszünk kipihenni magunkat és időben lefeküdni, hogy a legjobb formánkat hozzuk. Hát legyen ez így, hátha épp holnap hoz az Úr egy nagy feladatot, vagy nagy találkozást!
- Isten is „használható” embert akar
Bár a bibliánk korában nem nagyon szorult a pihenés parancsára az ember, mert ha lement a nap, nem látott a mezőn, sem a műhelyben, nem tudta végezni a dolgát. Nem tudta az éjt nappallá tenni. Talán kevésbé is volt bálványuk és önmegváltási próbálkozásuk a folyamatos nyüzsgés, aktivitás. A természetközeli népek vagy foglalkozások ma sem szorulnak segítségre abban, mikor is van a pihenés ideje. Ezért is ritkán találunk alvásra, pihenésre való felszólítást a Szentírásban. Ellenben például amikor Jézus imádkozva készül az elfogatására, és miután kétszer kérte a tanítványait a virrasztásra, de hiába, harmadjára már maga mondja nekik, hogy aludjanak. Tudja milyen nehéz következő napok várnak rájuk, hogy sok gondolat, bűntudat, indulat fogja őket nyugtalanítani, és nem valószínű, hogy lesz nyugodt alvásuk. De Illés újraindításának történetében is szerepe van az alvásnak is. Miután a kimerült és csüggedt próféta előbb a halálát kívánja, lefekszik és időnként egy angyal ébreszti enni és inni, mert ereje felett álló útra akarja készíteni. Betölti a szükségeit Isten, feltölti őt és újraindítja. Megy is ezzel az erővel negyven napon át.
Isten dicsőségét nem szolgálja a mérgezett egérként dolgaiban tüsténkedő ember, aki hamar kiég. Nem leli örömét az idegösszeomlásban, vagy abban, amikor kiszáradsz, mert még az ivástól is sajnáltad az időt. Ahogy a szombatnap, úgy az éjszaka is Isten rendelése. Ő az üdvösségünk útját egy elég hosszútávú tervben álmodta meg. Hosszú távot pedig nem sprintelve fut az ember.
Segítsen ez az ima:
Atyám, nyugtass meg! Elfáradtam Uram, adj pihenést! Ami ma félbemaradt, amit nem értem el, ami rajtam kívül esik, legyen az is Teelőtted. Ringass engem zaklatottat és zakatolót gondoskodásod puhaságába! Bocsásd meg bűneimet, hogy ne forgolódjam miattuk álmatlanul, és segíts, hogy én is megbocsássak azoknak, akiket vádolok. Az éjszakát a sötét veszedelmek ideje helyett tedd az áldott töltekezés idejévé, amikor meggyötört testem is visszaalakulhat kissé azzá, amivé teremtetted. Lelkem is mosd át miközben kikapcsolnak az érzékeim, alábbhagy az aktivitásom és erőt vesz rajtam a könnyebbség. Megszentelő kegyelmed tegye méllyé az alvásom, hogy kész és készséges legyek majd, amikor feladatot bízol rám. Lelassuló szívverésem ugyanúgy dicsőítsen Téged, mint buzgó munkálkodásom. Lélegzetem mutasson Rád, akitől az elsőt kaptam, és akinek az utolsóban átadom majd magam. E világ forgását hagy tudjam a Te biztos kezedben, és hadd várjam reménnyel, előre is hálásan a holnapot! Ámen!
