Pedig megfogadtam, hogy többet nem írok Perintfalvi Ritáról. De miután most a Pride kapcsán tanítást adott a „fundamentalista” keresztényeknek Istenről, személyesen is címzettnek érzem magamat, s nem tudok kitérni előle. Másrészt nem baj az, ha ezzel a írással is támogatom Perintfalvit, hiszen minél szélesebb körű ismertsége garantáltan növelni fogja a konzervatív-hagyományos keresztények öntudatos táborát. Íme Perintfalvi „ Az idén minden jóérzésű embernek ott a helye a Pride-on” c. írásának általam reflektálni kívánt része: „A vallási fundamentalistáknak azt szeretném üzenni, hogy nem a melegeket és az LMBT-embereket kell meggyógyítaniuk, hanem a beteges istenképüket, amivel a saját szívükben rejtőző (ön)gyűlöletüket legitimálják! Ők folyton arról beszélnek, hogy Isten utálja a melegeket, holott ez az indulat csak az ő szívükben van. Az nem is érdekli őket, hogy mi lehet az Isten szívében. Akinek persze eleve csak metaforikus értelemben lehet szíve. Az istenkép felett is lehet totalitárius uralmat gyakorolni, ilyenkor az ember nem meri az Istent magához közel engedni, nem meri őt megismerni úgy, ahogy van. Megelégszik a róla alkotott képekkel. Az ilyen istenképek viszont csupán a gyarló emberekről szólnak. Mert az Isten csak Szeretet.”
Ha jól értjük tehát, itt nem egy elvi vitáról van szó szexuális irányultságokról, nemi identitásról, az ember értelmezéséről, hanem egy érzelmi viszonyról, amely a szexuális kisebbségek és a heteronormatív többség között fennáll. Ennek az érzelmi viszonynak az a tartalma, hogy a többség, amelynek most kiemelt része a „vallási fundamentalisták”, egyszerűen utálja a melegeket. A „vallási fundamentalisták”, vagyis azok a keresztények, akik még a Biblia alapján hisznek abban, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette, azért nem értenek egyet az LMBTQ-ideológiával, mert utálják, sőt gyűlölik a szexuális kisebbségeket. Hogy ezt Perintfalvi honnan veszi, nem lehet tudni. Az ő végtelenül leegyszerűsített gondolkodásában az egyet nem értés egyenlő az utálattal. Mint „vallási fundamentalista” kikérem magamnak. Vannak ismerőseim, akik szexuális irányultságukat már nem a hagyományos férfi-nő viszonyban élik meg, adott esetben elvi vitáink is vannak, de föl sem vetődik köztünk, hogy ennek a vitának pusztán érzelmi alapja van, s azért nem értünk egyet, mert gyűlöljük egymást. Az a gyanúm, hogy a heteroszexuális többségre ráfogni, hogy gyűlölködik, csak arra jó, hogy minden érdemi párbeszédnek az elejét vegye.
De a történetnek itt nincs vége. Perintfalvi ugyanis azt állítja, hogy a „vallási fundamentalisták” egy hamis istenképpel igazolják a szexuális kisebbségek iránti állítólagos gyűlöletüket. Valójában a „vallási fundamentalisták” kisajátították Istent, leuralják Isten értelmezését, s ezzel legitimálják a szexuális kisebbséggel szembeni állítólagos gyűlöletüket – ha a jól értem Perintfalvi szavait.
Nos, ez súlyos. Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy az Írás alapján a zsidó-keresztény hagyományban megfogalmazott és megőrzött eddigi embertan Isten félreértésén alapult, s eljött az ideje az istenkép feletti hagyományos egyházi uralom és teológiatörténeti folytonosság felszámolásának. A hagyományos egyház „lenyúlta” Istent, s ez az alapja annak, hogy a „vallási fundamentalisták” a szexuális kisebbségek iránti gyűlöletüket Istennel igazolják.
Perintfalvi, aki az úgynevezett „progresszív teológia” hazai arca, s aki most a Pride kapcsán érezte szükségét elmondani véleményét az egyház által eddig tolmácsolt istenképről, pontosan jelzi az LMBTQ-ideológiának azt a törekvését, hogy kisajátítsa a kereszténységet. Vagy úgy, hogy démonizálja a hagyományos isten-és emberkép híveit, a heteronormatív többséget, vagy úgy, hogy a hagyományos zsidó-keresztény teológiai gondolkodást érvényteleníteni akarja, s önmagát állítja be a normatív teológiai istenértelmezés egyetlen képviselőjének. Azt kell mondanunk, a Perintfalvi által is képviselt, „progresszív teológiának” nevezett vonulat szerves része az eltörlés-kultúra nyugati őrületének, amelynek teológiai álruhába öltöztetett célja az is, hogy eltörölje azt az Istent, akinek ismeretén eddigi emberértelmezésünk alapult.
Ne legyenek kétségeink: az LMBTQ-ideológia és a „progresszív teológia” szövetségének valódi célja az „istenkép feletti totalitárius uralom” (copyright: Perintfalvi Rita) megszerzése.
(Fotó: Facebook.)
