Megéled

Presbiterek találkozója a Pápai Református Egyházmegyében

Kék szalaggal átfűzött kitűzőt akaszthatott a nyakába, aki 2023. március 18-án elment Nemesgörzsönybe a Pápai Református Egyházmegye szervezte presbiteri találkozóra. Volt idő, mikor elhanyagolható külsőségként tekintettem ezekre a kitűzőkre, de egészen felemelő volt most mégis megtapasztalni, hogy láthatóan eggyé formál bennünket. Valami apró és jelentéktelennek tűnő anyag elválaszt a külvilágtól, és más minőséget kölcsönöz egy teljesen átlagosnak mondható napon. Ezt erősítette a közös lélekből morajló Miatyánk szava is, mely – mint valami méhen belüli élmény – visszavitt bennünket az Anyaszentegyház mélyébe, a templom belsejébe.

Ugyanakkor azzal, hogy nyakunkba vettük névre szóló szalagjainkat, azt is kifejeztük egymás felé, hogy közösen hajtjuk fejünket abba a krisztusi igába, mely kihívások és megválaszolandó kérdések felé irányítja figyelmünket minden időben, különösen a presbiterválasztás évében. Fontos, hogy szembesüljünk gyülekezeteink adottságaival és hiányosságaival, hogy felelősen tudjuk vállalni a ránk bízott szolgálatot. Az összesen mintegy 140 fő résztvevő presbiter és lelkész nemcsak előadásokat hallgathatott a témában, hanem egészen praktikus tanácsokat kapott és beszélhetett meg a választás menetét illetően.

Mert nem a gyors, hanem a jó döntést kell meghoznunk az Isten felé vezető úton, ahogy ezt egyházmegyénk főjegyzője, Pálfi Zsuzsanna kiemelte napindító áhítatában. Ismeret, igyekezet és lelkesedés nélkül nem érdemes a presbiteri szolgálatra igent mondani, sem megmaradni az elhívásban. Ebben pedig benne van Istennek, képességeinknek és a világ működésének ismerete.

De kicsoda is a presbiter? Dr. Barta Zsolt soproni lelkipásztor, a PRTA tanára bibliai alapvetésében kiemelte, hogy a presbiterség kezdetben a püspökkel és diakónussal egyenrangú szolgálatot jelentett, kinek feladatköre pásztorolásra, kormányzásra, a rászorulók megsegítésére és az evangélium továbbadására terjedt ki a kora keresztyénség idején. Olyan tekintélyszemélyek voltak presbiterek, kiknek hite, szolgálat- és áldozatkészsége, beleértve az anyagi áldozatot is, kiemelkedő és példaértékű volt közösségük számára. Munkatársai Krisztusnak, akik tovább folytatták, amit elkezdett azok között, akiknek életmentő volt az isteni jelenlét örömhíre.

Ugyanezt a kérdéskört járta végig előadásában Dr. Nemes Pál egyházkerületünk főgondnoka. Milyen tulajdonságokkal rendelkezzen a 2023-ban megválasztott presbiter? Elmondása szerint olyan presbitert érdemes megválasztani, aki egészséges hitű, szentéletű és nem hoz szégyent a szolgálatra, gyülekezetére. Hét jellemvonást ajánlott megfontolásra, majd egyenként ki is fejtette ezeket.
1.: Belső elhívás
2.: Realista hozzáállás, megújulásra való nyitottság.
3.: Empátia és tolerancia
4.: Áldozatvállalás
5.: Konstruktív vezetői együttműködési készség
6.: Lelki ember
7.: Hitre alapozott optimizmus
Óva intett attól, hogy csak azért válasszunk meg valakit, mert nincs más!
Saját apró kis kérdésem, de biztos vagyok benne, hogy nem csak bennem szólalt meg hallva a felsorolást, hogy vajon nem azért küszködik sok gyülekezet, mert nincs elképzelés arról, hogy milyen legyen a presbiter, és sietve választanak, hogy aztán küszködjenek? Ördögi kör és önszabotázs a nem kellőképpen előkészített választás, mely kihívások sorát állítja elénk a következő ciklusban.

Minderről már Márkus Mihály, a Pápai Református Egyházmegye esperese beszélt a hallgatóságnak, hét pontba összeszedve az előttünk álló évek lehetőségeit és kihívásait. Mert minden bizonnyal kihívás elé állítanak bennünket:
– Népmozgalmi adatok
– Anyagi élet ellentmondásai, hiszen egyre kevesebben vállalnak egyre nagyobb teherviselést a gyülekezet fennmaradásáért
– Missziói lehetőségeink
– Egyházmegyénk „üres foltjai”, ahol új gyülekezeteket lehetne plántálni
– Intézményeink
– Presbiteri szolgálat
– Lelkészek lelki egészségének támogatása

Esperes úr felsorolása arra indítja az olvasót, hogy próbálja meg holisztikusan szemlélni az előttünk álló évek kihívásait, hiszen minden mindennel összefügg. Egyházunk stabilitása nem ingott meg az elmúlt kétezer évben az ige hirdetésében. Rendületlenül hirdetjük a feltámadt Krisztust és az isteni kegyelmet. Működésében viszont legalább annyira érzékeny egyházunk, mint az a korallzátony, mely már egy celsius foknyi hőmérséklet emelkedéstől elkezd összeroskadni, pedig millió élőlény menedékét biztosítja.

Hogy az ilyen romboló jellegű anomáliákat elkerüljük, Farkas Gergely püspöki tanácsos gyakorlati útmutatásával zárult az előadások sorozata. Kiemelve a fontos mérföldköveket, és hogy a törvény szerint ki választható presbiterré. Presbiter ugyanis 2023-ban az lehet, aki legalább egy éve az egyház teljes jogú tagja és szerepel a választói névjegyzékben. Ahhoz, hogy a választásunk törvényes legyen minden segítséget megtalálunk online formában is a www.reformatus.hu oldalon. Az”Egyházi választás 2023” fülre kattintva egy választási kisokos, iratmintatár és ajánlás vezérel bennünket, hogy január 1-vel megkezdődhessen a következő presbiteri ciklus.

A presbitériumot egyházközségünk tagjaiból választjuk, hogy rájuk bízzuk egyházközségünk lelki és anyagi javainak felelősségteljes gondozását. Ahogy az utca emberére nem bízzuk rá otthonaink ügyes bajos dolgait, úgy érdemes megfontolni, kinek adunk szavazati jogot annak a drága kincsnek a tovább örökítésére, melyért elődeink olyan sok áldozatot hoztak.

A szerző

Írások

Kislánykènt a járdán sètálva gyakran ütköztem neki lámpaoszlopnak, annyira el voltam foglalva a világ működèsènek megèrtèsèvel. Kerestem a Teremtőt, a cèlt ès az èrtelmet minden mozdulatban. Ma már óvatosabban közlekedem, de a cèl mèg mindig ugyanaz. Haladni az Ő kegyelmèről a teljesség felè úgy, hogy lelkèszkènt egyre inkább èrzem a felelőssègèt szavaimnak ès tetteimnek.