Mit ad Isten? Épp kijöttek a KSH többek között vallási hovatartozást is vizsgáló számai. Így mi mást tehetnék, mint szemezgetek kicsit az adatok között. Elsőként szögezzük le azt, hogy ezek a számok csak nagyon felszínt tudtak nézni, azt hogy valaki megkeresztelkedett-e, jár-e a közösségébe, támogatja-e anyagilag, beosztott lelkész, vagy sátoros ünnepeken feltűnő pártoló tag, arra nem nyitott ajtót ez a cenzus, azzal majd egyházszociológusoknak külön kell vívnia. Optimista és pesszimista olvasatok tömkelege lehetséges, én most mindössze pár számra szeretném felhívni a figyelmet.
Mivel a fogyás az egész társadalmat és benne minden vallást érint, inkább azokra a pontokra szeretném felhívni a figyelmet, ahol növekedés látszik, lássuk hol és kik dacolnak a trendekkel.
Mindössze két vármegye van, ahol a vallásosok száma növekedni tudott, Pest vármegye, és Győr-Moson-Sopron. E kettő közül ugyanakkor csak az utóbbiban nőtt a reformátusság. E két régió egyébként a legfoglalkoztatottabbak közé is tartozik, mind az ide költözők, mind az itt születők nagy száma adja a fogyó trendekkel való dacolást. Győr-Moson-Soproni régióban a meredeken csökkenő tendenciát sikerült megfordítani, és ha nem is éri el a reformátusok száma a húsz évvel ezelőttit, de már-már közelíti. Akárhol járok, elmondom, hogy pénzt, paripát, fegyvert, azaz jó képességű lelkészt, infrastruktúrát, missziót ide kell koncentrálni. Hálás vagyok, hogy szubjektív hazahúzásomat a számok is messze aláírják.
Láthatólag egyébként a városi területeken veszített kisebb arányban az egyház tagokat, és még egy kiemelkedő szám: A felsőoktatásban végzettek, diplomások körében nőtt a reformátusok száma. Természetesen itt is diktál a trend: húsz éve még kevésbé volt elvárás a diploma, mint korunkhoz közeledve, de mégis érdemes kiemelnünk ezt a sajátosságot ha az átlag gyülekezetet vagy gyülekezeti tagot akarjuk lelki szemeink előtt megformálni.
Rengeteg kérdést kell még feltenni. Rengeteg szűrést diagramot felmutatni. De ezeknek a számoknak a tükrében érdemes átgondolnunk a lelkészképünket és képzésünket, nem vagyunk-e anakronisztikusak ha vidéki, alacsonyabb társadalmi státuszú képzeletbeli gyülekezet szolgálatára készítünk fel fiatalokat, miközben városi diplomás a gyülekezet java, aki más programokra, hangnemre és lelkiségre nyitott. Nem kerülhetjük meg természetesen az okok vizsgálatát sem, mennyiben a társadalom rendszerhibái, és mennyiben a lelkészek és gyülekezetek missziós hiányossága a fogyás, amit lehet szörnyülködve és megkönnyebbülve nézni, hiszen tudom, többen ennél meredekebb esést jósoltak.
Az egyházvezetés stratégia alkotása és a Szentlélek vezetése együtt kell ahhoz, hogy helyén kezeljük ezeket a számokat, alapozzunk rájuk annyit amennyit kell, de bálvánnyá ne nőjenek számunkra.
