Aki olvasta az evangéliumokat, tudja, hogy Jézus semmilyen módon nem vett részt a politikában. Amikor provokálták őt a farizeusok, például abban a kérdésben, hogy szabad-e adót fizetni egy zsidónak az őket elnyomó császár számára, azt felelte, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”(Máté 22:21) – A római pénzek egyik oldalán a császár képmása volt látható, az tehát a császáré; az embert pedig Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Az ember legyen az Istené! Az ember adja át magát annak az Istennek, aki egyszülött Fiát adta érte, és ne legyenek az embernek más istenei!
Mindenki választ. Az is, aki ma nem megy el szavazni. Ő azt választja, hogy mások válasszanak helyette. Kíváncsi lennék, hogy annak a választását rábízná-e ugyanígy másra, hogy milyen autóval járjon a következő években, vagy hogy hol dolgozzon. Nyilván nem. Sőt! Az ilyen dolgokban nagy körültekintéssel szoktunk választani, nem aszerint, hogy mit mondott a szomszéd, vagy éppen melyiket reklámozzák, vagy melyik a felkapottabb.
Ma két kérdésben is döntünk. Egyrészt, hogy kikre bízzuk a településünk, városunk, kerületünk, városrészünk további vezetését, és hogy kikre bízzuk Hazánk képviseletét az Európai Parlamentben. Ezek a kérdések nem azonos súlyúak azzal, hogy átadom-e magam Istennek, de az Istennek való átadottságom meghatározza az értékrendemet, ami szerint felelősen tudok dönteni ezekben a kérdésekben is.
Sokan azt mondják, hogy a keresztény ember ne politizáljon. Én azt gondolom, hogy ne a politika legyen számára a prioritás, de az, hogy teljes mértékben maradjon ki a politikai életből, az megvalósíthatatlan és nem is korrekt elvárás. Ha úgy tetszik, kötelessége megadni egy kereszténynek is a császárét a császárnak, azaz nem bújhat ki a társadalomban betöltött szerepének kötelezettségei alól. Igenis, vegyen részt a társadalom életében! Pont azért, hogy legyen, aki képviseli a társadalomban azt az értékrendet, ami az Istennek átadott életből fakad. Amiben Isten az első. Amiben senki és semmi, semmilyen szempont vagy érdek, semmilyen irányzat vagy félelem nem írja felül az Isten igazságát.
