Kell-e ügyet csinálni abból, hogy az Egyesült Államokbeli Utah állam egyik általános iskolai körzetének könyvtáraiból kitiltották a Bibliát? A hír bejárta a világsajtót a BBC-től kezdve a The New York Times-ig, a CNN-től a Guardianig, mindenki írt róla, mintegy jelezve, hogy a Biblia tiltólistára helyezése vélhetően átlépte az általános kulturális tűrőképesség határát. Itthon a Mandinerből értesültem róla, de már előzőleg Bogárdi Szabó István hívta fel a figyelmemet a BBC-hírre. Köszönet érte.
Mint megtudható, a Biblia kitiltását egy szülő kezdeményezte, azzal érvelve, hogy az sok vulgaritást és erőszakot tartalmaz. Beadványában arra hivatkozott, hogy Utahban 2022-ben hoztak egy törvényt, miszerint az iskolai könyvtárakból kitiltható minden olyan könyv, amely pornográf és illetlen tartalmakat közöl. E törvény alapján – érvelt a szülő – a Bibliát is ki lehet tiltani. Érveléséhez példákat is felsorakoztat. Mint ahogyan a The Christian Postból megtudtam, szerinte a Máté 15-ből Jézusnak az a mondata, hogy a „szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és istenkáromlások”, pornografikus. De úgy látszik, ez az eléggé sajátos értelmezés is elég volt az illetékes döntéshozóknak, s megtörtént az, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy kulturálisan keresztény hátterű ország néhány iskolai könyvtárából kitiltották a Bibliát.
Kell-e ebből ügyet csinálni keresztény nézőpontból? Mondhatni azt is, hogy ez egy egyedi eset, idióták mindenütt vannak, s nem kell ebbe belelátni semmilyen tendenciát, s főleg nem kell az eset kapcsán összeesküvés elméletet gyártani a nyugati világban zajló állítólagos keresztényüldözésről. De egy keresztény érzelmű embernek, mint például nekem is, az a problémája ezzel, hogy túl sok itt az egy irányba mutató jel arról, hogy a kereszténység a mai nyugati kultúrában a támadások célkeresztjébe került. A keresztény ünnepek átkeresztelése, a keresztény szimbólumok eltávolítása a nyilvános térből, bibliai mondat idézésének kriminalizálása, a kereszt viselésének kitiltása munkahelyekről, hatalmas befolyású tartalomszolgáltatók nyíltan kereszténységellenes produktumainak végeláthatatlan özöne, a biblikus emberkép gyűlöletbeszédként való beállítása mind-mind azt sugallják, hogy bizony a valaha volt keresztény Nyugaton létrejött egy spontánnak feltüntetett, de valójában nagyon is tudatosan felépített kereszténységellenes korszellem, amelynek a valódi célja a keresztény civilizációs öntudat teljes felszámolása. Ennek beteljesítése a Biblia tiltott könyvvé nyilvánítása lenne.
Lehet, hogy a utahi eset ma még egyedi, de hivatalosan megtörtént. Ettől kezdve precedensértékű lehet, hivatkozási alappá válhat, sőt akár jogforrássá is az eltörlés-kultúra diktatúrájához. Az a szimpla tény, hogy egy keresztény hátterű országban a Biblia, a zsidó-keresztény civilizáció alapkönyve, eszmei fundamentuma csak egy könyv a sok közül, pontosan jelzi a mai „progresszív” nyugati szellem történelmi vakságát, mélységes tudatlanságát, a civilizációk iránti teljes érzéketlenségét, amely abban ölt testet, hogy az utópisztikus jövőt, a „történelem végét” egy civilizációk utáni, szempontunkból értelemszerűen egy kereszténység utáni korban véli felfedezhetni. Az a finomszemcséjű, rafinált, lopakodó és álságos keresztényüldözés, a kereszténységgel szembeni lélektani hadviselés és karaktergyilkosság, amely napjainkban Nyugaton folyik, a Biblia tiltólistára helyezésével érné el csúcspontját. Most még csak egyedi esetről van szó, de a Biblia letiltása már elgondolhatóvá és megvalósíthatóvá vált, sőt Utahban intézményesült.
Ami engem illet, riasztó jelet látok benne, s nem bírom elhessegetni azt a benyomásomat, hogy az eset pontosan beleillik az ideologikus alapú keresztényüldözés régóta tartó nyugati trendjébe, sőt a végkifejlet felé közeledik.
