Hitetlen Tamás. Micsoda megbélyegző mondat! Kétezer évvel később is ezzel az előítélettel vagyunk valaki olyan felé, aki nagyon is magán viseli alapvető emberi tulajdonságunkat. Történetesen annak vágyát, hogy a saját szemünkkel, kezünkkel győződjünk meg valami valódiságáról. Hiszem, ha látom! Nem csak a feltámadással kapcsolatban, hanem minden olyan szituációban elhangzik, aminek megtörténte szinte lehetetlen.
De nem csak Tamás az egyetlen „vak” a húsvéti történetben. Mária teljesen magába roskadva, könnyei homályában nem ismeri fel a vele szemben álló Jézust. Szinte bárkivel beszélhetne, legyen az kertész vagy egy messziről jött idegen. Még az angyalok jelenése sem zökkenti ki állapotából. Pedig, ha odaképzeljük magunkat a sírkertben sétálva a hajnali órákban, már önmagában az angyalok jelenléte lenyűgöző esemény lehetett. De ő ragaszkodik ahhoz, amit látni akar. Jézus megholt testét, amit sehol sem talál. Semmi nem zökkenti ki ennek félelméből.
Hasonlóan „vakok” a Tibériás tónál halászó tanítványok, akik újra átélik a csodát. Lehetetlen, és mégis megtelik a háló hallal. Péter legalább akkora lelkesedéssel veti magát a vízbe és úszik a partra, mint ahogy korábban háromszor megtagadta a Mestert, de végül megint csak oda tér vissza, hogy nem ismeri, aki halat sütöget velük a parton. Sejtik, ki van ott, de annyira hihetetlen, hogy megtörténik, hogy nem merik megkérdezni: Mondd! Tényleg te vagy? Ez valóság? Pedig a feljegyzések szerint nem ez volt az első alkalom, hogy látták a feltámadottat.
Aztán időben kicsivel később Pál apostol már valósággal megvakul a damaszkuszi úton, amikor Jézus megszólítja. Olyan élményben volt része, ami bár rövidtávú vakságot eredményezett, mégis felnyitotta a szemét egy új nézőpontra. És az a pont Jézus, aki teljesen átváltoztatta azt az értelmezési keretet, amin keresztül addig szemlélte a világot. Ugyan fizikálisan megvakult, de ezzel egyidőben kinyílt a szeme a valóság meglátására.
Jól látni és az igazságot felismerni tehát nem is olyan könnyű, mint elsőre tűnik. Több a látás az észlelésnél, a színek és körvonalak meghatározásánál. Ismeret, tapasztalat és mély összefonódás van abban, ha azt mondom, látlak téged. Látom, elfogadom, aki valójában vagy.
Caravaggio A hiteten Tamás című festménye számomra ezt jelenti, akárhányszor nézem. Elképesztő módon ragadja meg a Jézussal való találkozást és oldja a sietséget is, hogy Tamás apostolra csupán a hitetlenség bélyegét süssük. Mert bár mai napig már-már megszégyenítő módon ezt emeljük ki Tamás személyéből, mégis ezen a festményen tükröződik az a tapasztalat, ami, mint valami gejzír tör fel a száján és válik valóban szemtanúvá általa: Én Uram és én Istenem!
A pökhendi, szkeptikus figura átváltozik döbbent és valóban formálható tanítvánnyá, aki lát. Van valami lenyűgöző abban, ahogy ezt Caravaggio megmutatja. A látás teljessége az érintésben lesz az övé. Rá sem pillant Jézusra, mégis az a meggyőződésem, hogy sokkal mélyebben látja Jézust, mint a másik két tanítvány.
Az ilyen mélységű érintés és érintettség életre szóló változást idéz elő. Mária meghallotta végül Jézus szájából a nevét, a tanítványok látták Jézust megtörni a kenyeret és egyértelmű volt, kivel találkoznak. Szorosra fonja a kötődés fonalát az érintés, hogy semmi el ne tudja szakítani. Különben miért igyekeznek minél előbb az anya mellkasára fektetni az újszülöttet ahelyett, hogy csak mutogatnák neki? Miért a nagy érintés utáni éhség kihűlt házasságokban? Miért sóvárog az idősotthonban sok öreg, amikor minden alapvető dolog, élelem, gondoskodás a rendelkezésére áll?
Miért van, hogy érintőképernyős világunkban egyre nagyobb nehézséget okoz érinteni?
Erre a választ mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy számára melyek azok az akadályozó tényezők, amelyek távol tartják a mély és tartalmas kapcsolatoktól. Az viszont reményt keltő, hogy nincs az a hitetlen ember, akit Jézus érintése ne formálna át. Gyengéd, szinte nőies mozdulatokkal fogja meg Tamás kezét és vezeti sebéhez. Az érintés intenzitása, tempója az ő irányítása alatt van. Tamás pedig teret és időt kap ahhoz, hogy szép lassan, finoman jusson el a felismerésre. Jézus él.
Akik ma élünk, hívők és hitetlenek, olykor hitetlen hívők, ugyanúgy megélhetjük ennek a gyengéd érintésnek a csodáját.
