Megéled

Optimalizált, fazonra igazított igehirdetés

Egy lelkész barátom lelkendezve hívott fel, hogy hallottam-e már a ChatGPT mesterséges intelligencián alapuló chatbotokról. Mert ő tartott egy előadást lelkigondozói, prevenciós témában, és utána felhívta őt egy, az előadását meghallgató érdeklődő. Majd kért tőle pár sort az előadásból, pár gondolatot, főszavakat és a mesterséges intelligencia segítségével egy húszperces előadást állított össze neki ugyanabból a témából, az ő stílusában. Lelkendezve mesélte, hogy az előadás tökéletesen az volt, amit ő szeretett volna elmondani. Csak az a különbség, hogy négy perc alatt készítette el a gép, míg ő nyolc órát dolgozott érte, meg az addigi tanulás, ismeret és tapasztalat.
Utána mondta, hogy olvasott már arról a kísérletről is, hogy valaki prédikációt íratott a géppel. A lelkesedése annak szól, ezt azért hangsúlyozta, hogy ezt meg tudja csinálni az MI.
De azért az jó volt, hogy egyből voltak „kritikus” gondolataink is.

A négy perces prédikáció lehetősége elég ijesztő. Mert van az úgy, hogy előző héten, nap, este még bál volt, kerti munka, gyülekezeti kirándulás, gyerekhét, idősek napja, színház, falunap, kultúra napja, egyedi vagy családi kirándulás, és nem volt idő a rendes készülésre. Akkor jól jön egy „konzerv” prédikáció egy nagy nevű igehirdetőtől. De ez a MI, ez ezt is meg tudja oldani. Kérhetünk Ravasz László, Cseri Kálmán, Joó Sándor, Szűcs Ferenc, Kozma Zsolt, Márkus Mihály, Steinbach József, Köntös László, Máté László, Fekete Károly, Lovas András, Takaró Tamás, Csomós József stb… stílusban. Beolvasunk tőlük pár sort, és megadjuk a paramétereket és máris kiadja a végterméket. Kinyomtatjuk, vagy egy lapozható elektromos kütyün felvisszük a szószékre, és úgy tűnik minden oké. Kívülről szemlélve, aki nem látta ezt a folyamatot, az valóban érezheti is így. Megtáltosodott a papunk, milyen jól beszélt. Ha mindenki elégedett, senki sem aludt el a padban, még talán az átlagnál jobban is lelkesedtek az igehirdetés után, akkor meg mi a baj?

Az élő Isten akar szólni az élő emberhez. Az üzenet tehát valakitől érkezik valakihez a Szentlélek segítségével, mondhatnám kódolásával, kódfejtésével, erejével, áttüzesítő lelkesítő felemelésével. Nem egy robot algoritmus által eddig megismerhető információk alapján összeállított másolat, klón, generált hasonlóság az üzenet. A Szentlélek nem helyettesíthető egy információárammal.

Lehet, hogy az információáramból nagyon jó, dogmatikailag helyes szöveget, egy adott ember stílusára hasonlító előadást lehet előállítani, de hiányzik az adott időszakban megszólaló Isten szava. Mert Ő küld és mondja, hogy mondd el. Persze lehet, hogy Isten fel tudja használni mindezeket a „vívmányokat”, ha a szolgái nem szólalnak meg. Jézus is mondja, ha ezek elhallgatnak a kövek fognak kiáltani. De elkért, megkapott üzenet nélkül, az igehirdetés meddő szövegelés, szópocsékolás. Ilyen rövidtávú, elkészített prédikációval, ha akarjuk, ha nem, csak tűzoltás történik, hogy legyen valami, de az üzenet, az evangélium már másodlagos.

A készülésnél bizonyosan jól használható kortörténeti, nyelvtani, exegetikai anyaggyűjtéshez, teológusok elgondolásainak elolvasásához, és igehirdetők eddigi prédikációinak megismeréséhez. De egy Istenre hallgató és önmagára adó igehirdető nem tud megelégedni egy klónnal, egy utánzattal.

Ószövetségben van erre példa: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”  Jeremiás 2, 13  

De nagy kísértés így megíratni. De a hallgatónak is. A hallgató keres, vagy írat magának prédikációt, még templomba se kell menni. Ráadásul ez olyan lesz, ami még akár meg is dicsér, helyesel, azt mondja, amit hallani akarok.

Csak egy lépés már az, hogy kívülről belenyúljanak az online bibliákba, segédanyagokba, igehirdetésekbe és gyülekezeti alkalmakba. Az online, számítástechnikára áttelepülő gyülekezetek veszélynek vannak kitéve.

A mesterséges intelligencia képes levezetni egy ideológiai támadást Isten normája ellen. Attól függ, hogy ki táplálja információval és keresési feltételekkel, ki csinálja meg az algoritmusokat. Gondoljuk el, hogy az egyik nap még szépirodalmat, prédikációt készít professzionálisan, a másik napon pedig az előzőek álarcába rejtett burkolt üzenetekkel, már gazdái utasításainak megfelelően új holokausztra, gulágra, genocídiumra, népvándorlásra, kitelepítésre tervez professzionális agymosást.

Arról nem beszélve, hogy az emberi elme, psziché társas lényre méretezett. Előbb-utóbb megszemélyesít mindent és beszélgetni akar. Tudom, mert öreg barátomat, egy VW T4-t néha megpaskolom és megígérem neki, ha jól viselkedik, és még elhordoz egy darabig, akkor, amint pénzem lesz, kilakatoltatom és ledukkóztatom.  Ebből nagyon hamar bálványt fogunk gyártani, ha még nem tettük. Filmek már készültek erről, amelyben érzelmeket és teljes emberszerűséget vizionálnak az amúgy érzéketlen MI robotoknak.

Sajnálom, hogy ezt kell írnom, gondolnom, de villog a veszélyt jelző lámpa. Az új katakombáink a mesterséges intelligencia, internet, mobil, és számítástechnikai nélküli személyes találkozók és alkalmak lesznek. Nem szabad beengedni a belső, szent terünkbe mindent. El kell választani.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12