Érdekes időjárást hozott a nyúl az idei tavaszon, mert ilyenre, mint a mostani, nem is emlékszem. Egyszerre virágzott a nárcisz, a tulipán és az orgona, pedig az utóbbit régen még májusinak ismertük és még véletlenül sem márciusinak. De megéltük azt is, hogy felváltva használhattuk a rövidnadrág szandál szettet az egyik nap, a másikon pedig a bakancs és télikabát volt a soros. Éppen a könnyített öltözet volt rajtam, amiben elmentem a tőlünk nem messze lévő boltba. A vásárlás során összetalálkoztam egy ismerősömmel, aki érdeklődött az állapotom iránt. Mondtam, hogy még sajnos mindig nem az igazi a bokám. Kérdezte, hogy megérzem-e ezeket a sűrű frontátvonulásokat. Sajnos én még nem tartok ott, mivel nálam az állóháború a folytonos. Elbúcsúzott, én meg folytattam a vásárlást. Fizetés után bepakoltam az autóba, és módszeresen átnéztem a blokkot is, mert sajnos üzlettől függetlenül volt már egy-két rossz tapasztalatom ezügyben. Hirtelen ott termett előttem egy madárcsontú, talán ha 160 centis ember, és már mondta is a jól betanult szövegét. Feltette a kérdést:
– Zokni nem érdekeli?
– Nem – feleltem.
– Akkor vegyen parfümöt, vagy hajvágót.
– Nem köszönöm, nem kérek semmit.
– De nézze meg ezeket a zoknikat! – kezdte újra. Ez 100% pamut! – bökött rá az ujjával az címkére.
Unszolásra kezembe vettem a zokni csomót, melyeken a felirat tanúsította a természetességet, de a napfényben csak úgy csillogtak a kínai portéka nylon szálai.
– Nem, köszönöm nem kérem, van nekem elég zoknim.
– Eddig 300 forintért adtam, de magának odaadom 200-ért.
– Nem, annyiért sem kérem! – feleltem.
Az eladó, akit nem az idei tavasz első sugarai barnítottak le, egyből rájött, hogy az emberi kapzsiságra való ráhatással nálam semmire sem megy, mert nem szédültem bele a darabonkénti 100 Ft-os nyereségbe. Ezért új taktikát vetett be. Lemondott az ész és az értelem támadásáról, jöhetett a lélek és a szív elleni offenzíva.
– Tudja, Erdélyből jöttünk, öt gyerekem van. Nincsen semmi pénzünk, kenyérre kellene!
Közben a kezével nyomatékosan a bolt bejárat felé intett. Ez az érv hatott, kifizettem a zokni csomagot (5db). Ahogy elvette a pénzt, azzal a mozdulattal eladó már sarkon is fordult, és az egy sorral lejjebb álló autósnak kezdte el árulni a portékáját. Shakespeare óta tudjuk, hogy színház az egész világ, és minden férfi és nő szerepet játszik benne.
Az üzletben a felek próbálják kihozni a maximumot saját maguk számára. Itt is ez történt. Az eladó megszabadult a zokniktól, én pedig kaptam 200Ft/db áron 5 zoknit. Tehát az eladó nyeresége jó, ha meg van 100 Ft/db. Akkor most úgy néz ki, hogy engem becsaptak? Nem én lettem a károsult, mert sokkal többet kaptam, mint elsőre gondolnánk. Kereskedelmet is tanultam, és kaptam hozzá egy egyszemélyes stand up-ot, melyet generációk hosszú sora tökéletesített. Figyelhettem a csak nekem szóló előadást, az eladás ösztönzési rendszer kikristályosodott mozzanatait, mindezt egy színházjegy töredékért, sőt még kaptam 5 pár zoknit is emlékbe. De, ha ez még mindig kevés lenne valakinek, megteremtették számomra a lehetőséget, hogy segítsek 5 éhező gyereknek. Most a szkeptikusok valószínűleg azt mondják, hogy tuti biztos, hogy az eladónak egy gyereke sincs, nemhogy 5. Ki kell ábrándítanom őket, mert az eladó szemei nem arról vallottak. Persze ettől még a gyerekek száma valójában bizonytalan.
De igazából nem a segítséget nyújtót csapják be sosem, mert nem neki kell majd elszámolni sem a lelkiismeretével, sem pedig Isten előtt. Sajnos sokan nem is érzik át annak a súlyát, amit ilyenkor a vállukra rak a Gondviselés, és inkább csak a mának, és főként a maguk javára élnek. Mert nagy a különbség a mindenáron szerezni akarás, a mások kárára is történő önzés, és az újjáteremtett lélek építő, másoknak segítséget adó ereje között. Ez utóbbi esetén ugyanis az egyén le tudja győzni saját egóját, hogy képes legyen szolgálni a felebarátját, a közösséget.
