„Kicsit megfáradt, ám sok potenciállal rendelkező vidéki gyülekezet keresi lelkes, jól prédikáló pásztorát. Előny, de nem elvárás a hangszeres tudás, de mikrofon híján a hangodra nagyon számítunk. Te hozod az igét, mi adjuk a kosztot, kvártélyt és a társaságot. Hű pásztorunk jeligére továbbiak a kiadóhivatalban.” – szólna a lelkészkereső hirdetés egy párkereső rovat hasábjain.
Nagyon nehezek életünk legfontosabb döntései, mert optimális esetben, nem sokszor követjük el őket. Nem vagyunk benne rutinosak. Ilyen a párválasztás, vagy a pályaválasztás, gyülekezetek életében pedig ilyen a lelkészválasztás. Azt hiszem pont, amit párkereséskor el lehet rontani, ugyanazt lehet lelkészválasztáskor is.
Lehet túl soká válogatni, vagy olyan lehetetlen mércét felállítani, amelynek senki nem tud megfelelni, vagy épp lehet túl alacsonyra állítani a megugrandó elvárásokat és kevés energiát fektetni az elvárások tisztázásába, aminek garantált tragédia a vége. Megalázó helyzet tud lenni, amikor egy presbitérium túlzásba esik a maga munkáltatói öntudatában és szinte a megalázásig, hite megkérdőjelezéséig vizsgáztatja és castingolja a lelkészeket, de hasonlóan esetlen, amikor nincs is kérdés, amikor csak felszínes dolgok hangzanak el, amikor mélységében bele sem gondoltak abba, hogy a gyülekezet jövőjét teszik ki valakinek. Ideális esetben közös kíváncsiság, közös ima, közös Istenkeresés jellemzi a helyzetet.
Szomorú, hogy gyülekezet és pásztora viszonyában nincs jegyességi idő, el kell köteleződni akkor is, ha már lakva, prédikálva elvásik egymástól közösség és vezetője. Mint ahogy az is szomorú, hogy nyugati példákkal szemben nálunk nincs folytonosság, szinte átadás-átvétel is alig. Milyen szuper lenne, ha valaki már a leköszönő lelkész alatt két-három hónapig ott volna, és segítene az új lelkésznek is megérkezni, két-három hónapig mellette állna mentorként, mint aki még látta hogy működött eddig, tud visszajelezni, ismeri a szolgálati szakzsargont egy olyan vidéki gyülekezetben, ahol szókincs sincs a visszajelzésre. És míg férfi és nő viszonyában működik a szingliség akár vállaltan, vagy Isten elé vitt áldozatként is, addig egy gyülekezet nem soká húzhatja pásztor nélkül és a legtöbb lelkész sem igazán lehet meg közösség nélkül. És sajnos nem adottak a randifelületek sem, ahol közösségek és szolgálók megismerkedhetnének.
Jó lenne életünk fontos választásaira imával, böjttel, és ezen kívül önismerettel készülni. A közösség is segítheti az újoncot, ha tud magáról beszélni: mik az erősségei, gyengeségei, miben vár megújulást és miben tud ehhez segítséget adni. Mikor érzi magát elemében a közösség és mi hat rá teljesen lehúzóan? És a lelkész is ezzel tehet a legtöbbet: ha tud vallani igei látásáról, saját hitvallásáról és motivációiról és ismert hibáiról. Saját hitvallás, saját küldetés tükrében könnyebb kideríteni, vajon mennyire szánt bennünket egymásnak Isten, vagy másutt van keresnivalónk.
Nyár van: esküvő és lelkészkereső szezon. Adjon Isten bölcsességet, megfontolt döntéseket, közös látást!
