Az igaz és bölcs ember bizonyosságban él. Az igaz és bölcs ember ezzel a bizonyossággal mindenkor tudja, hogy Isten kezében van az élete (1). Az ilyen ember azt is tudja, hogy ha megbomlana az elméje, és kételyek gyötörnék, az Úr szerető keze akkor sem engedi el az életét.
Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek egyik alkotóeleme az, hogy tisztán és józanul látunk ebben a földi életben. Nem remélünk többet ettől a földi élettől annál, mint amit ez a földi élet, eme szétesett formájában adhat. Noha fiatalon minden előttünk van (1), és egy gyarló pillanatban még azt hisszük, hogy miénk a világ; hamar kiderül, hogy ez önbecsapás, még „a legokosabb, a legszebb, a legvagyonosabb és leghatalmasabb” ember esetében is. Az igaz és bölcs ember tudja, hogy e-világban minden érhet mindenkit (2), mert az emberek szíve tele van gonoszsággal és esztelenséggel, mert noha mindnyájan hamarosan a holtak közé kerülnek, mégis folyamatosan „kínozzák” egymást (3). Minden érhet mindenkit, de ez a tény mit sem változtat Isten örök szeretetén. Az igaz és bölcs ember tudja ezt. Az ilyen embernek minden nap eszébe jut a halál, ez pedig alázatra indítja őt (4–6).
Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek másik alkotóeleme az, hogy nem ragadunk bele a „realitásokba”, hanem túllépünk azokon. Az igaz és bölcs ember tudja, hogy minden nap kegyelem, ezért minden napot és pillanatot örömmel és hálaadással ragad meg, amíg csak teheti; és örül a saját részének, annak, ami neki jutott. Istennek kedves dolog az életöröm, az Ő akarata szerint való. Ezt az életörömöt fejezi ki a kenyér és a bor említése, az evés, az ivás, az asztalközösség, a feleség, az élet élvezete… Ez az öröm azonban isteni rendben megélt öröm. Éppen ezért említi az igevers a feleséget: „Élvezd az életet feleségeddel együtt…” (9) Vagyis az életöröm csak az isteni mederben élhető meg, egyébként elsodor, mint az ár. Ezt az örömöt fejezi ki még egy kép: „Ruhád legyen mindig fehér…” (8) Vagyis, soha ne hagyd el magad. Minden reggel időben kelj föl, hozd rendbe magad és az életteredet, öltözz tiszta ruhába, és tedd a dolgod, amíg csak teheted (10).
Ennek a bizonyossággal teli bölcsességnek harmadik alkotóeleme az, amire, akire a kenyér és a bor, hitünk szerint mutat: Életünknek megváltója van, a feltámadott Jézus Krisztus (7). A prédikátor még csak annyit tudhatott, hogy meg fogunk halni, és a halottak emléke elvész, a holtak már semmiről sem tudnak, hiszen a halál megsemmisülés (4–6). Mi azonban ismerjük Jézus Krisztus evangéliumát. Mi többet tudunk, mint akkor tudhattak. Mi tovább látunk a halálon, arra az örök életre, amit az Isten készített nekünk. „Csak annak van reménysége, aki az élők közé tartozik.” (4) Jézus Krisztus azt mondta: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (János 14,19) „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem Te maradsz, Istenem, örökké!” (Zsoltárok 73,26)