Régi temetőkben – sajnos már egyre ritkábban, de – látni lehet fából készült faragott sírjeleket. Sokszor szöveg sem olvasható rajtuk. De akkor honnan tudják, ki van oda eltemetve? A faragásból! A fejfák faragása, formája, mérete megmutatja, hogy férfi vagy nő az elhunyt, milyen társadalmi pozíciója volt, fiatal volt vagy idősebb stb. Például a gyermekek fejfáját virágokkal, tulipánokkal vagy éppen bimbóval díszítették. Sok esetben a vízszintes rovátkák az életkor évtizedeit, míg a függőlegesek az éveket mutatták meg. Egy-egy közösségnek akár saját jelrendszere is lehetett, amelyet a közösség tagjai „olvasni” tudtak. Sokszor egy-egy család – mivel akkoriban még mindenkinek volt erdeje – kiválasztotta előre a fejfának szánt fát, amit nevelgetett, majd kivágott és éveken át száraz helyen tárolt. A fejfa-állításnak fénykora a 18-19. században volt. Múzeumunkban olyan fejfákat láthatnak, melyeket Balló László fafaragó művész készített 1971-ben a fejfák mintakincsét alapul véve.