Ismerjük meg

„A megváltás üzenetét mindig jó újra olvasni”

Kertész Péter közgazdász, angol szakfordító lélekben kétlaki. Vidéken és a fővárosban egyaránt jól érzi magát. Hite falun kezdett csírázni, de a fővárosban ért be. Somogyi kötődése az évtizedek alatt nem kopott meg, ha itthon vagy otthon jár – nézőpont kérdése, minek nevezzük a belső-somogyi falut, Kaposmérőt –, tárgyi és pénzbeli adományokról nem feledkezik el, s ha vasárnapra vagy ünnepnapra esik látogatása, akkor a templompadban is ott van. Egy szombati hazaindulás előtt beszélgettünk gyökereiről, képregényes bibliafeldolgozásról, hitről, 3D nyomtatásról, honvágyról, online istentiszteletről.

Fővárosi vagy vidéki vagy?

Kaposvári születésű vagyok, anyu kaposmérői, apu kaposvári. Már korán, hároméves koromban elváltak a szüleim, és felköltöztünk Budapestre. Viszont szerencsésnek mondom magam a vidéki kötődés miatt, ugyanis anyai vonalon nagyszüleim Kaposmérőben laktak, és két-három hetente rendszeresen jártunk haza hozzájuk. Mindig megvolt az életemben ez a mix: főváros-vidék.

Milyen volt a nyolcvanas-kilencvenes évek dunántúli falujába hazajönni?

Nagy áldás, hogy nem zárt szobában, számítógépes játékokat nyüstölő gyerekkorom volt. Amikor hazajöttünk, vagy a diófa tetején, vagy az udvaron töltöttem az egész napot, ahol még állatok is voltak. Rendszeresen fociztunk a mérői nagypályán vagy csak a kertben a virágágyások között, mindaddig amíg ezt a mama észre nem vette. Szép időszak volt, és erős kötődés alakult ki bennem. A nagyszüleim nem élnek már, de a házukat megtartottuk, mert anyu részéről is akkora a kötődés, hogy amíg van lehetőségünk, addig „hazajárunk”.

Szép emlékeket őrizel róluk. Mesélnél erről?

Igen, persze! Mindketten reformátusok voltak, így nem volt kérdés, hogy lányuk, édesanyám, Nezdei Valéria is az lett, akit a mérői református templomban kereszteltek – ő is szívesen jár haza. Mama nagy tiszteletnek örvendett mind a családban, mind a faluban, egy igazi példakép számunkra. A papám, Nezdei János gondnoka volt a mérői gyülekezetnek, és tőle jött hit vonatkozásában a megszólítottságom. Én anno nem voltam megkereszteltetve a szüleim által, azonban ő erős hatással volt rám e téren. Gyerekkoromtól kezdve láttam a nagyszülőket napi szinten Bibliát olvasni, imádkozni reggel, este. Általuk lett emberközelibb a vallás. Amikor kérdeztem, akkor ők mindig szívesen beszéltek nekem Istenről, a vallásról. Ha ők nem lettek volna, nagyon másfelé vihetett volna az utam. Nagyapám vasárnaponként engem is vitt magával templomba, és gyerekfejjel felettébb izgalmas volt a kötéllel való harangozás. Tőlük kaptam a Larousse képregényes bibliafeldolgozást tízéves koromban, ami megragadott, mert valós bibliai történeteket mesélt el izgalmasan, gyereknyelvre lefordítva. Ez hozott egy plusz érdeklődést, amihez társult egy belső igény, hogy a hitbeli kötődést formálisabb alapokra is helyezzük, azaz szerettem volna megkeresztelkedni.

Mérőben kereszteltek meg?

Nem. Pesterzsébeten éltünk, és az osztálytársaim közül ketten is reformátusok voltak, a kerületi református egyház fiataloknak szóló gyülekezeti alkalmaira jártak, ahova miután én is csatlakoztam, megerősített abban, hogy szeretnék megkeresztelkedni. Anyuék támogattak ebben, majd később a konfirmációban is. Rendszeresen, heti/kétheti szinten jártam templomba, és a lelkipásztori útvezetés még szorosabbá tette a kötődésemet. Fiatal felnőttek bibliaórájára Takaró Tamás bácsihoz jártam, aki többféle megközelítésből erősítette a hitünket, illetve a vallás helyét a mindennapi életben.

A rendszeres templomba járás és bibliaóra látogatás folyamatosan tart?

Őszintén szólva nem, az elmúlt évek munkahely miatti költözései miatt ez megszakadt, de most, hogy újra itthon élek, ismét gyakrabban járok. Egyébként napi szinten olvasok Bibliát, és reformátusként vallom, hogy a hit, illetve bűnbánat gyakorlásához nincs feltétlen szükség harmadik, közbenjáró félre.

A megkeresztelkedésed története tudatosságot mutat. Ez alapvetően jellemző rád?

Igen, úgy gondolom. Például a gödöllői egyetemen két szakot végeztem, a közgazdász szak mellett az angol szakfordítói szakot azzal a céllal, hogy rövidebb idő alatt, a lehető legjobb angol tudásra tegyek szert. Utólag be is igazolódott, hogy ez jó döntés volt, mert a munkám során azóta napi szinten használom az angol nyelvet. Amúgy a biztos angol nyelvtudás megszerzésének másik kulcsa, amit az egyetemista fiataloknak nagyon ajánlok, hogy használják ki az Erasmus-ösztöndíjat. Én ennek keretében fél évet töltöttem Belgiumban, Antwerpenben egy gazdasági képzésen, ahol csak angolul beszéltünk, és hatalmas löketet adott a felsőfokú nyelvvizsga megszerzéséhez. Mindemellett nemzetközi szintű barátságok alakultak ki. Új kapuk nyíltak meg, és kinyílt a világ!

Kinyíltak a kapuk, mégis újra Magyarországon élsz.

Igen, 2018-ban éltem egy kiváló lehetőséggel és kiköltöztem Németországba, ám egy év után rájöttem, hogy hosszú távon nem szeretnék ott élni. Jó volt a munkahely, egy ipari 3D nyomtató gyártó cégnél dolgoztam mint nemzetközi értékesítő, viszont honvágyam volt, illetve aki élt kinn, tudja, más ott a mentalitás a barátság, család, kapcsolati téren is. Nekem utóbbiak kiemelten fontosak. Amúgy úgy gondolom, Magyarország nagyon is élhető hely. Főleg az látja ezt, aki világszinten sokat utazott. A külföldre költözéssel teljesen új életet kell kezdeni család és barátok szintjén. Van akinek utóbbiak kevésbé fontosak, de egy biztos, mindig kívülálló leszel egy másik országban. Egyébként nagyon sok ismerősöm, aki kint élt külföldön, költözik vissza. 2019-ben meghoztam azt a döntést, hogy inkább itthon vagy itthonról dolgozok. A koronavírus munka szempontból kaput nyitott a távmunkának, tehát ma már az sem lehetetlen, hogy Magyarországról dolgozzon be az ember egy külföldi cégnek. Lehetőségek vannak, keresni kell, utánajárni. Talán erre passzol a legjobban: segíts magadon és Isten is megsegít!

Hogyan kerültél a 3D nyomtatás világába, és mivel foglalkoztál ott?

A 2010-es évekig multicégeknél dolgoztam, és nekem nem tetszett az az „open office” jelleg, ahol vagy százan voltunk egy irodában, és amúgy mindenki egy apró láncszem a gépezetben. Van akihez ez passzol és ebben próbál érvényesülni, na ez nem én vagyok. Elkezdtem munkaközvetítőkkel (fejvadászokkal) beszélgetni, és szembejött egy Leonar3Do nevű feltörekvő startup vállalat, ami kockázati tőkebefektetést kapott, és értékesítési munkakörbe is kerestek embereket. Ez annyira passzolt a személyiségemhez, hogy a próbaidő után nem volt kérdés, hogy maradok. Sikeres időszak volt, kezdettől utaztunk a világ különböző pontjaira szakmai kiállításokra (Szingapúrtól Brazíliáig, New Yorktól Moszkváig). A vezetőség nyitott volt az érvekkel alátámasztott javaslataimra, és a vállalkozás új irányait érdemben sikerült befolyásolni. Nemzetközi viszonteladókat kerestünk 3D-s termékeinknek. Na ekkor kerültem a 3D nyomtatással először kapcsolatba (2013), majd a későbbiekben szabadúszóként is részt vettem a nemzetközi kapcsolatok kiépítésében.

3D gyártással foglalkozó cégnél dolgozol idehaza is?

Most egy magyar szervervédelemmel foglalkozó startup cégnél dolgozom. Hozzám mindig a technológiai irány és a nemzetközi kapcsolatok álltak közel, azon belül pedig az értékesítés és az üzletfejlesztés. Munka szempontjából nekem ezek a motiváló elemek.

Te belülről ismered a technológiának ezt az ágát, mit gondolsz, hamarosan nagy teret fog nyerni?

Évről évre egyre inkább utat tör magának a 3D nyomtatás. Az 1980-as évek szabadalmaitól indul, de jelentősége a 2010-es évektől kezdve nőtt meg az asztali 3D nyomtatók megjelenésével. Viszont a nemzetközi média annyira felkapta és azt sugallta, hogy néhány év múlva mindenkinek ott lesz az asztalán, és azzal fogjuk nyomtatni még a tollainkat és a fogmosó poharunkat is. De hát azért ez nem így történt, tapasztalhatjuk. A papírnyomtatókhoz tudom hasonlítani, ami kezdetben méregdrága volt, nem volt otthon szinte senkinek asztali nyomtatója. Gyerekkorunkban, de még egyetemistaként is fénymásoló központba jártunk, ott nyomtattunk vagy sokszorosítottunk. A 3D nyomtatás is a bérnyomtatás irányába megy jelenleg, és inkább ipari fókuszú. Az otthoni felhasználásra még várni kell legalább tíz évet. Akkor fogják megvenni az emberek otthonra, ha a jó minőségű asztali 3D nyomtató ára a kifizetési lélekhatár körül mozog majd (külföldön ez a szint a Playstation/Xbox ára). Manapság a jó minőség bőven 1M Ft felett kezdődik, a százezres kategóriával túl sok mindent nem lehet kezdeni. Szerintem amúgy el fog jönni ennek is az ideje, és ahogy most a netről rendelünk szinte bármit, úgy fogjuk a felhőből letölteni a nyomtatandó fájlokat, megnyomjuk a nyomtatás gombot, és pár perc alatt kinyomtatjuk például az eltört távirányító műanyag keretét.

Akkor a 3D csak műanyagárut nyomtat, vagy egy elektronikát is képes elkészíteni?

A műanyag alapanyagú szálnyomtatás az egyik legnépszerűbb, ám ipari vonatkozásban a fémnyomtatók egyre nagyobb teret nyernek, de vannak kerámianyomtatók, sőt házak, hidak nyomtatásával is kísérleteznek betonnyomtatási technológiával.

A 3D nyomtatás más szóval additív gyártás, azaz a nyomtató rétegről rétegre építi fel az adott tárgyat. Ez a legismertebb technológia, de még legalább 8 másik szabadalmaztatott formában lehet nyomtatni protézist, műlábat, repülőgép-alkatrészt, fogszabályzót, talpbetétet, vagy éppen biciklivázat, egyedi, személyre szabott formájú kilincset.

Kiemelném a fogászatot, ahol már manapság is kifejezetten elterjedt lett a 3D nyomtatás. Itt már a korábbi manuális gipszminták kiválthatók 3D nyomtatással, de akár a speciális fogszabályzó kinyomtatása is egyre gyakoribb. Továbbá az autóipar és a szerszámgyártás is rákapott a 3D nyomtatásra, mert heteket, hónapokat lehet spórolni ezzel a prototípusgyártás során. Alacsony gyártási számú és komplex geometriájú elemek előállítása során nincs még egy olyan gyártási technológia, ami ezt ár-, érték-, illetve időarányosan ki tudná váltani – erre tökéletes megoldás a 3D nyomtatás, ám pl.: sorozatgyártásnál (több tízezres darabszám esetén) a fröccsöntés továbbra is jobban megéri.

Milyen budapestinek lenni?

Szerintem jó, nagyon jó. Sok vidéki (én is az vagyok) ódzkodik Budapesttől, ám azért leszögezhetjük, fővárosunk nem csak békásmegyeri panelekből és Józsefváros lepusztultabb utcáiból áll. Nem is véletlenül sorolják a nemzetközi médiumok az utóbbi években Budapestet a legszebb és legélhetőbb nagyvárosok közé. Rengeteg lehetőség van Budapesten, gyönyörű város. Én a III. kerületben, a Római parton lakom, gyakran járok le a Duna-partra sétálni, biciklizni, futni. Ott a Margit-sziget, a budai hegyek, szóval elég zöld terület is van, az ékszerdoboz Szentendre közelségéről nem is beszélve. A város egyre bővülő, külföldi szemmel is minőségi kiülős-beülős helyei adottak, nyilván nem koronavírus idején.

Hogyan élted meg az első hullámot?

Covid-vonatkozásban igyekeztem utánaolvasni az egésznek hazai és nemzetközi médiumokban egyaránt, és elég komolyan vettem a vírus elleni védekezést. Amíg nem volt oltás, különösen veszélyesnek tartottam az egészet. Igyekeztem kerülni a tömeget, a boltba járással minimalizáltam a találkozásokat. Nem volt egyszerű időszak, még néha most sem az, sokaknál depresszív hatást váltott ki. A társasági lét, baráti beszélgetések, szabadtéri programok, családi találkozók mind-mind értékesebbé váltak – ezeket korábban alapvetőnek és természetesnek vettük. Talán most tanultuk meg igazán értékelni ezeket a dolgokat. Isten azt szeretné, hogy megtanuljunk hálásnak lenni mindazért, amink van, nap mint nap.

A hálával kapcsolatban azt tapasztalod, hogy az emberek megértették Istennek ezt az üzenetét?

Ez egy jó kérdés! Aki hisz Istenben és szövetségesként él vele, abban ez megerősödött. Személy szerint nekem a hála volt a legfontosabb üzenet, amit megtapasztaltam a covid-hullámok során. Hála a megtartatásért, hála, hogy nem vagyok lélegeztetőgépen, hála, hogy van fedél a fejem felett, hála az adott napért.

A Covid idején a kommunikációs csatornák részben beszűkültek, részben nyitottá váltak az egyházon belül is. Te például elsőként ajánlottad a segítségedet nekünk, hogy lehessenek online istentiszteletek.

Hiszek abban, hogy ez egy isteni útmutatás volt. Hozzám az online istentisztelet ötlete úgy jutott el, hogy egy kedves maglódi lánybarátom – aki szintén református – ajánlotta Bálint Klára lelkész által élőben tartott maglódi istentiszteleteket. Nagyon jó volt, hogy a dolgozószobából vasárnap délelőtt kijárási tilalom, találkozások korlátozása alatt részese lehettem az istentiszteletnek. Ebből jött a gondolat, hogy a mérőiek is nyitottak lehetnek rá. A mai napig meg is van a közvetítés Maglódon is, és Mérőben is. Ez azért is jó szerintem, mert ha akadályoztatva van valami miatt az ember, legalább online részt vehet az Istentiszteleten. Örülök, hogy ez megvalósult Mérőben is, úgy gondolom, hogy ebben eszköz voltam Isten akarata szerint – hála Neki.

Bibliaolvasóként és igehirdetést hallgatóként van kedvenc bibliai szakaszod?

Külön kiemelt történetet vagy részt nem tudok mondani. Egy jó ideje telefonról olvasom a Bibliát, egy letölthető Károli Biblia applikáció formájában – nekem az így egyszerűbb és jól bevált. Az Újszövetséget kb. hetedjére olvasom, most éppen a római levelet. Inkább az evangéliumokat szeretem, de nem hagyom ki a leveleket sem, az Ószövetséget viszont jóval ritkábban olvasom.

Pedig annak idején a képregény-sorozatod főleg ószövetségi könyvekből állt!

Igen! Viszont felnőttként jobban szeretek olvasni Jézusról és az új szövetségről, amit Isten kötött velünk azért, hogy Krisztuson keresztül megváltson bennünket. A megváltás üzenetét mindig jó újraolvasni. Mindig vannak új elemek, amik korábban vagy nem tűntek föl, vagy nem szólítottak meg. A Jelenések könyve futurisztikussága miatt izgalmas, a levelek jó útmutatással bírnak, amiket az ember adott életszakaszában le tud fordítani a saját életére vonatkozóan.

Neked volt ilyen megtapasztalásod?

Tizennégy-tizenöt éves lehettem, amikor az első munkahelyemen, a balatonszemesi kempingben sört csapoltam. Pohár kétszáz, korsó négyszáz – máig emlékszem rá. Volt a büfé mellett egy kis trambulin, ahol lehetett, kellett pénzt szedni az ugrálásért. Nem volt pénztárgép, nem kellett írni sehova, és én kezeltem a kasszát. Akkor már meg voltam keresztelve, hittem Jézus Krisztusban, és nem tudom, hogy honnét jött a gondolat, hogy ezer forint helyett elég lesz nyolcszáz forint a kasszába, én meg majd ezt-azt-amazt tudok venni kétszáz forintból. Aznap fura érzésem volt, de megtettem. Másnap viszont, amikor pont azt olvastam a Bibliából, hogy ne lopj, éreztem, hogy nem akarok halálnak halálával halni, és bemenve a munkahelyre visszatettem a kétszáz forintot. Nem volt véletlen, hogy aznap azt a súlyos igét olvastam. Isten azzal üzent: na, mielőtt folytatnád ezt a dolgot, azonnal gondold át és változtass! Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen volt, ahogy az istentiszteleti igék sem azok.

Mondasz erre egy példát?

Ez év legelső istentiszteletén elmentem Maglódra Bálint Klára lelkésznőhöz, akit addig csak online hallgattam. Arról beszélt, hogy amit kérünk az Úr Jézus nevében, azt megadja. Néhány hét múlva a barátainkkal részt vettünk az Etyeki Pikniken, és utóbb kiderült, hogy akinek az autójában utaztunk, elkapta az omikront. Amíg megcsinálták a tesztet, végig imádkoztam, és Jézus nevében kértem az Atyát: az én tesztem negatív lett. Ez egy annyira egyszerű, de annál nagyszerűbb ige, hogy ha ezt mindenki hiszi, és imádkozik Jézus nevében bízva – útmutatásért, új munkahelyért, párkapcsolatért, maszk nélküli világért, vagy hogy Putyin úr ne rohanja le Ukrajnát és ne legyen egy harmadik világháború –, biztos vagyok benne, hogy teljesül.

Apropó Putyin úr. Követed a politikai eseményeket?

Nagyjából követem a hazai és nemzetközi vonalakat. Nemzetközi szinten talán abban reménykedhetünk, hogy azoknak a háborúknak, amik területszerzésre mentek, vége, mert nem azért lesz valakinek nagyobb gazdasági hatalma, mert egy másik országot elfoglal, hanem ma már nemzetközileg áthidaló cégeken és gazdasági kapcsolatokon keresztül gyakorolják a hatalmat. Úgy látom az orosz-ukrán helyzetet, hogy a fenyegetés inkább tárgyalási alap. Mint amikor a pókerben valaki benyomja az all-int. Szerintem a nemzetek közötti helyzetet, kapcsolatokat új alapra kellene helyezni, elfogadni a másikat, hiszen őt is ugyanúgy Isten teremtette – többek között ezt tanítja a keresztény vallás.

Választani, dönteni nem mindig könnyű. Remélem, az általam feltett villámkérdések esetében egyszerűbb lesz a választás.

Távcső vagy síléc? Húúúú, mindkettő. Vadászom és síelek is. Ha mindenképpen választani kell, akkor a síléc, mert nagyon hiányzik már a síelés.
Illés vagy Ézsaiás? Ézsaiás – Jézusra vonatkozó jövendölései miatt.
Színház vagy mozi? Mozi.
Csíkos vagy kárómintás? Csíkos.
Csodatörténet vagy ítélethirdetés? Csodatörténet.
Favágás vagy fűnyírás? Favágás.
Hajó vagy autó? Hajó.
Csend vagy muzsika? Muzsika.
Hal vagy galamb? Hal.
Tavasz vagy ősz? Tavasz.
Festészet vagy költészet? Festészet.

Köszönöm a beszélgetést, és kívánok neked havat, vadat, de legfőképpen Isten vezetését!