Megbetegedtem, ágynyugalomra lettem ítélve, így került elém egy egészen friss film Tinder-csaló (Tinder Swindler) címmel, mely pillanatok alatt nagy nézettségre tett szert.
Először is tudni kell, hogy a Tinder egy okostelefonos társkereső applikáció, melyet világszerte használnak. Hasonlóan más netes társkeresőkhöz, itt is feltölt magáról mindenki egy profilt képekkel, információkkal. Egy számítógépes algoritmus az egyezőségek alapján listát készít az adatbázis lehetséges jelöltjeiről. A felkínált személyeket anonim kedvelhetjük (jobbra húzás), vagy elutasíthatjuk (balra húzás). Ha ez megtörtént, és két felhasználó kedveli egymást, akkor az „megfeleléshez” vezet, és a két fél egymásnak elérhetővé válik, beszélhet egymással az applikáción keresztül. Hogy aztán mi történik, ez már rájuk van bízva.
A film 3 ilyen tinderes kapcsolatot mutat be, 3 különböző karakterű, társra vágyó hölgyet, akik addig-addig válogattak, míg aztán – ahogy szokták mondani – jól „beválogattak” egy bizonyos Simon Leviev személyében.
Most, a házasság hetében talán ünneprontó egy ilyen filmmel előhozakodni, főleg házas oldalról. De mivel nincs még annyira rég, amikor magam is a másik oldalon voltam, és végül én is a net segítségével találtam meg életem párját (nem a Tinderen), fontosnak tartom, hogy felhívjam a figyelmet – a film kapcsán is – nemcsak a lehetőségre, de a veszélyekre is. Érdemes kicsit elgondolkodni azon, hogy mi az, ami megóvhat bennünket attól, hogy csalás áldozatai legyünk a netes keresés rögös útján. Hiszen a házasság a párkereséssel kezdődik, és ha valamiért nem megy, vagy nincs lehetőség hagyományos ismerkedésre, miért ne jöhetne szóba a net? Muszáj azonban feltenni a kérdéseket, hogy vajon kit is keresünk valójában, és jól keresünk-e?
A legtöbb lány kiskora óta arról álmodik, hogy ha nagy lesz, el fog jönni érte a hercege, a nagy Ő, aki mindenben tökéletes lesz, aki minden hosszan dédelgetett álmát valóra váltja. Ezt a hitet a tündérmeséken túl – amelyek egy adott fejlődési szakaszban nagyon is fontosak – a hollywoodi csöpögős, romantikus filmek viszik tovább a felnőttség világába. Aki csak ezeken tájékozódik, az könnyen bennragadhat az illúziók mocsarában, és gyermeteg lelkülettel fordít hátat a realitásnak, a valóságnak. Mert az ember hinni akar. Hinni a mesében, hogy egyszer nála is igazzá válik.
A párkeresés, a párkapcsolat kudarcaira sokféle módon lehet reagálni. Bele lehet temetkezni a munkába, lehet a sikertelenségből sikert kovácsolni a minden konvencionálisra tevő szingli mítoszával, lehet begubózni is, közben kifelé tüskéket növeszteni, lehet szokatlan útra térni, de lehet valamilyen hobbiba vagy akár művészeti tevékenységbe csatornázni csalódottságunkat. Ne felejtsük el, hány csodaszép költemény, regény, dal, film stb. született már ebből az élethelyzetből. De ez egy másik téma.
Térjünk vissza oda, hogy a megérkező királyfiba/királylányba (ne hagyjuk ki a másik oldalt sem) vetett, olykor már görcsössé váló hit nagyon sebezhetővé teszi az embert. Eleve idővel halmozódik a várakozóban a szeretetéhség, a kizárólagos ráfigyelésre vágyakozás. És persze a mélyben van bennünk ilyenkor egyfajta hiúság is, hogy olyan nincs, hogy én nem kellek senkinek, hiszen hány párra talált ismerősömnél én klasszisokkal jobb vagyok. De van bennünk némi megfelelési, bizonyítási kényszer is magunk és környezetünk felé egyaránt. Ennek a sebezhető állapotnak kihasználására sajnos sokan szakosodnak a net hazai és nemzetközi színterén. A csalás anatómiája cikkben leírtak erre a filmben bemutatott helyzetre is tökéletesen illenek.
Egy netes csalóba én is belefutottam anno – talán azért is érdekelt annyira a film –, de hál’ Isten a gondos lelkivezetés, a barátok, a család és a belém nevelt egészséges kételkedés, mérlegelés hatására csak jó két hónapot és némi romantikus érzelmet áldoztam fel saját fantom álmaim oltárán, mert az első 500 USD-os pénz kérésénél bekapcsolt a vészcsengő. És mikor az összeg nem került átutalásra folyamatos érzelmi zsarolás, jól kitapintható stílusváltás hatására sem, az én hercegem, amilyen hirtelen feltűnt, épp oly rövid úton el is tűnt a cybertér kikutathatatlan, sötét bugyraiban. Az őszinteséghez hozzátartozik az is, hogy nekem annyival „könnyebb” volt a helyzetem a filmbeli hölgyekhez képest, hogy esetemben nem került sor személyes találkozásra sem.
A filmben feltárt áldozatok történetének megítélése nagyon végletes az internet népe körében. Vannak, akik az áldozatokat hibáztatják, mert szerintük tulajdonképpen egyfajta „aranyásók” ők, akik gazdag pasira hajtottak, és megérdemlik sorsukat. Mások felháborítónak tartják, hogy az igazságszolgáltatás nem tesz semmit az ilyen csalások ellen. Vannak olyanok is, akik nagyon bátor tettnek tartják, hogy ezek a nők felvállalják „saját naiv hülyeségüket” okulásul, hogy másokat figyelmeztessenek, segítsenek.
Nos, én csak annyit tennék hozzá ezekhez, hogy nagy dolog, hogy Isten érzelmeket adott nekünk, csodálatos dolog a szerelem, de adott mellé észt is, hogy mérlegeljünk. Az igazi, házassági elköteleződést is vállaló szeretetnek/szerelemnek józan megfontoláson és akarati döntésen is kell alapulnia, nemcsak puszta érzelmeken, különben az érzelmek változásával könnyen zátonyra futhat. Ezért már a párkeresésben sem szabad mellőzni a józanságot, a mérlegelést. Mérlegre kell tenni nemcsak a másik felet, de önmagunkat is. Időt kell adni egymásnak, az ismerkedésnek. A régiek erre találták ki az udvarlás időszakát. Talán olykor nem árt még kicsit próbára is tenni a másik felet, hiszen még a mesékben is többnyire a szerencsét próbáló fiúnak vagy lánynak meg kell küzdeni a királylányért/királyfiért. Látni kell, hogy a hit, a bizalom és áldozatkészség serpenyőjében nincs-e hatalmas elbillenés valamelyik fél felé, vajon mindenki egyformán rak-e bele?
- Ezért a tisztánlátásért lehet, és kell is imádkozni.
- Meg kell hallgatni mások történeteit, mert mind a jó, mind a rossz példákból az egyezések alapján kirajzolódhatnak bennünk a jó és a hamis mintázatok, melyek követésre buzdítanak vagy éppen óvatosságra intenek.
- Görcsösen, megfelelési kényszerből általában nem szoktak jó döntések születni.
- Ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, általában az nem is az. Legyen gyanús, nem árt a józan kételkedés.
- Jó, ha van/vannak olyan régi, kipróbált ismerőseink, barátaink, családtagjaink, akiben/akikben megbízunk, és megbeszélhetjük velük döntéseinket.
- A neten mindenki azt mond, amit akar, annak látszik, aminek akar. Az együtt töltött időt, a másik hátterének személyes megismerését nem helyettesíti semmi sem. Minél messzebbről jött valaki, annál inkább azt mutat, amit akar, vagy épp, amit mi szeretnénk látni. (Ez pedig már a megtévesztés, az átverés bölcsője.)
- Merjük a párválasztás nagy kérdését is Istenre bízni, és elfogadni, meglátni vezetését.
- Ha még nem tettük, kezdjünk el imádkozni Isten szerinti társért, mert az ő akarata szerinti társ lesz a legjobb számunkra.
Mi pedig, akik Isten kegyelméből megkaptuk a társunkat, a házasság hetében mindnyájan könyörögjünk azokért, akik most járják a társkeresés nem mindig sima útját. De ne feledkezzünk meg azokról sem, akiket az Úr most szólóban kíván használni Országa építésében.
(a képek forrása az internet)
