Július 1-én péntek este 9-kor lépett volna fel a Baggossy Brothers Company zenekar a REND esti programjaként. Márkus Mihály esperes fellépett a színpadra, majd beszédét összehajtva bejelentette, hogy a viharos szél miatt nem kezdődik el a koncert a meghirdetett időben. Az összegyűlt tömeg és a zenészek biztonsága érdekében várjunk egy kicsit, hátha csillapodik a szél. Egy óra türelmes várakozás, folyamatos radarjelzés figyelés után esperes úr bejelentette, hogy a koncert elmarad. Minden bizonnyal nem volt egyszerű döntés, hiszen annyian utaztak Pápára, hogy hallják kedvenceiket, de mégis, a lehető legfelelősségteljesebb döntés volt. Ezzel egy időben más fesztiválon is elmaradtak koncertek. Az emberélet biztonsága és fontossága felülírja olykor terveinket. Mindettől függetlenül, még a fellépés előtt sikerült egy pár szót váltani a fiúkkal.
– Azért mondtatok igent a felkérésre, mert ez egy egyházi rendezvény, vagy csak egy újabb lehetőséget láttatok a színpadra állásra?
– Ha őszinték szeretnénk lenni ebben, akkor nem gondolkodtunk ezen különösebben, de azt elmondhatom, hogy számunkra egyáltalán nem idegen egy ilyen felkérés. Sokszor léptünk már fel keresztény rendezvényen. Nem azt mondom, hogy ez a fő profilunk, de főleg ifjúsági rendezvényeken már többször énekeltünk. Ezért aztán nem lepődtem meg, amikor láttam, hogy egyházi rendezvényre hívnak. Nemhogy nem probléma, hanem helyén valónak tartjuk, hogy fellépjünk ilyenen is. Nem feltétlenül igény, de ha jön egy felkérés, akkor szívesen megyünk. Természetesnek érezzük, nem is kell gondolkodni, hogy elvállaljuk-e.
– Azért is kérdezem, mert a másik oldalon, lelkészként sokszor tapasztalom, hogy ha meghallják az egyház kifejezést, akkor a reakció az, hogy kösz nem! Ne akarjon az egyház beleszólni az életembe. Már túlléptünk azon a koron. Tök jó, hogy adjátok a neveteket, emelitek a színvonalat egy ilyen rendezvényen ti, akik rengeteg embert megmozgattok. Fontos nektek, hogy a keresztyén értékrendet, a hitet valahogy közvetítsétek a rajongók felé? Felelősségeteknek érzitek-e, hogy átadjátok ezt az értékrendet, amiről tudom, hogy ti is nevelkedtetek?
– Olyan közösségből származunk, ahol hagyománya van a hitnek. Ebben nevelkedtünk, hiszünk. Felelősséget tehát mindenképp érzünk. Ha direkt módon nem is adjuk át, indirekt módon biztosan. Akár azzal, hogy fellépünk egy ilyen rendezvényen. Az egyház, a tradíció passzol a mi értékrendünkkel, de ennél tovább nem akarunk ebbe belemenni, mert nem éreznénk hitelesnek.
– Ha el kellene képzelnetek Istent, milyennek képzelnétek?
– A Biblia azt mondja, hogy az Isten gondolatai nem a mi gondolataink, ezért nem gondolom, hogy el kell képzelni. A feladatunk, hogy jóra törekedjünk. Ha ez megvan, akkor jó úton haladunk és révbe érünk. Örülünk, hogy az isteni gondviselés elkísér minket, és eddig minden lépés pont úgy jött ki, ahogy nekünk éppen arra szükségünk volt, úgyhogy, ha Istenről van szó, akkor inkább ezt a részét látjuk. Nem szakállas apó, érezni kell. Persze, gyerekkorunk óta van egy kép bennünk róla a gyergyói templomból. Ezt nyilván nem lehet kiégetni, de minden további infó, amit kaptunk róla a világában, arról győzött meg, hogy nem így kell elképzelni. Isten minden!
– Norbi! Korábban nyilatkoztad, hogy álmodban is megfogalmazódik egy-egy dalszöveg, amit később leírsz. Mennyire éled meg ezt isteni sugallatként, egyfajta extra segítségként, hogy megszülessen a dal?
– Abszolút! Így is meg lehet fogalmazni. Vannak olyan pillanatok, amikor kicsúszik belőlem nagyon hamar, és vannak olyan dalok, amiket nem sikerül befejezni, hanem négy vagy nyolc sor születik meg belőle, és aztán egész egyszerűen nem tudom befejezni. Akkor tudom igazán befejezni, amikor a dal megérik hozzám vagy én érek meg a dalhoz. Hiszek benne, mert nem „matekilag” vannak a szavak egymás után rakva, hogy mi mivel passzol, hanem olyan mondanivaló jön ki belőle, amin akár én is újra és újra el kell gondolkodjak.
A Bibliában sok olyan szituáció és ember van, amikor valaki kap egy álmot. Megálmodja a jövőt, vagy valami más jelet kap, ami alakítja a sorsát. Milyen jó látni, hogy ma is vannak olyanok, akik elmondhatják, hogy álmukban valamiféle extra isteni segítséget kaptak!
A Pápa Városi Televízió riportere a REND jelmondatával kapcsolatban tett fel még kérdést a fiúknak, hogy mi jut eszükbe az örömről? Számukra az öröm a harmóniához, szeretteik jelenlétéhez kötődő fogalom, de jó, ha az apró dolgoknak is tudunk örülni. Ez sokat számít a nehézségek idején. A csapat elmondása szerint fontos, hogy ne felejtsünk el örülni. Ez az egyik legfontosabb, amiről nem feledkezhetünk meg napjainkban.
Nyilvánvalóan a rajongók öröme akkor lett volna teljes, ha a fiúk fellépnek, ettől függetlenül akár énekben, akár szóban hallom őket, az jut eszembe, hogy végtelen alázat van bennük sikerességük ellenére. Mindig öröm olyan emberekkel találkozni, akik hitelesek tudnak lenni, látják a maguk helyét és szerepét ebben a nagy, Isten teremtette világban. Sokak számára példaértékű a felismerés, miszerint minden, amit elértek, Isten gondviselő kegyelme által valósulhatott meg.
