Megéled

Gyorshajtás és egyéb önpusztítások

Az önpusztítás mögött meghúzódó lelki mechanizmusok általában ugyanazok, függetlenül attól, hogy milyen módon történik, vagy milyen intenzitású.

A negatív érzéseket nehéz megélni. Ilyen a düh, szégyen, gyász, keserűség, megcsalatás. Sokan szégyellik is. Általában átalakítják valami önromboló viselkedéssé. Ital, kábítószer, önostorozás, nagy zaba.
„Azt mondják részeges vagyok, pedig csak szűnni akarok” Bagossy dalszöveg
Mesterséges jókedv és fájdalom, ez legalább ismerős és kezelhetőbbnek tűnik. Átmenetileg némi megelégedettséget ad, de a valós okokat nem szünteti meg. A lényege, hogy elég erős érzéseket adjon ahhoz, hogy a negatív érzések helyére lépjen. Kell az adrenalin, de más is jön vele. Ebből függőségek, rossz szokások alakulnak ki.

Filmbeli jelenet, amikor a főhős társa levezeti a feszültségét egy tűzpárbaj után, és még odamegy a földön fekvő halotthoz és beleereszt egy golyót. A főhős megkérdezi, hogy jólesett-e. Mire a válasz, jól. Ezt a való élet úgy hozza, hogy volt ismerősöm, aki autóval ki kellett kerüljön egy másik, álló autóst. Ezen felhergelte magát, és messziről visszatolatott, majd letekerte az ablakot és elküldte a … -ba. Itt mindenki a vérmérséklete, káromkodási és a ráolvasási ismeretei szerint töltse kis az üres, pontozott részt. Az autóban ülő, elképedő társának meg csak annyit mondott, hogy ez most jólesett.

Július elsején éjjel egy 26 éves fiatal tartott hazafelé biciklivel az Árpád hídon Pest irányából Buda felé. A baleset pillanatok alatt történt. Elütötték, leszakadt keze, lába. Az életét nem tudták megmenteni. Egy RACE-001 rendszámú Mercedes autó a megengedett 70 km/h sebesség kétszeresével hajtott a hídon. A Mercedes sofőrje elvesztette uralmát az autó felett, többször megpördült, és átszakítva a szalagkorlátot elütötte a biciklist. Ezután a kocsi nem állt meg, hanem tovább csúszott, és nekiütközött egy BMV autónak. Az történt, hogy spontán verseny alakult ki két BMV és a Mercedes között, és végül ez vezetett a tragédiához. A sofőr csak annyit mondott, hogy úgy érezte rátapadtak, ezért ment gyorsan. Akik ismerték, azt mondták, hogy rutinos, jó vezető volt. Nem is értik, hogy miképpen balesetezett. Úgy, hogy túl gyorsan ment, pedig jó vezető. Állítólag.

Persze hallunk más típusú, tragédiába hajló szabálytalanságokról is. Ilyen a büntetőfékezés.
Valaki úgy érzi, hogy másvalaki valamilyen általa szabálytalannak gondolt, vagy ténylegesen annak számító közlekedési cselekedetét meg kell torolni, és ezért elé vág, és vagy hirtelen, forgalmi ok nélkül, indokolatlanul lefékez. A cél a leckéztetés, kioktatás. Az illető ilyen módon próbálja tudtára adni – például annak, akire lassú vezetése miatt neheztel -, hogy milyen is az, ha cammognak előtte.

Csak más, ha felhúzza magát valaki azon, hogy nem tud a másik jól szalonnát sütni, és egy nagy ugrással a sörpadról lekapja a csíkra vágott szalonnát, feltűzi a nyársra és úgy megsüti, leckéztető célzattal, hogy a maga és a másik kenyerét is telecsöpögteti zsírral. Ahhoz képest más, hogy a háta mögötti harmincöt tonnát próbálja meg lelassítani oktató célzattal egy nyiszlett másfél tonnás akármilyen autóval is.

A poszttraumás stresszel kezelt embereknél figyelték meg, hogy hajlandók az önpusztító magatartásra. Balesetek, tragédiák, túszdrámák, harctéri cselekmények, háborús helyzetek túlélői különösen veszélyeztetettek és veszélyeztetők.

De nem szabad azt gondolnunk, hogy csak a nagy tragédiák érzelmi hullámvasútjai vezetnek ilyen helyzetekbe. A legegyszerűbb hétköznapi frusztráció is torkollhat tragédiába.

Amikor a negatív érzelmeikkel nehezen küzdő embereket segíteni próbálják, akkor a terápiájuk része lesz az is, hogy az ivás, drog, gyógyszerek, gyorshajtás helyett valamilyen szabályozható folyamatba tereljék. Ilyen lehet akár extrém sport, vagy számára erős érzelmeket kiváltó segítő foglalkozás. Itt írhatnám, hogy lepramisszióba beteghordozónak.

Nagyon sok segítő ember maga is segített, rászoruló volt valamikor. Milyen jó annak az embernek, aki időben rájön, hogy szüksége van segítségre, és van is segítsége.

Jézus azt tanítja az imádságában, hogy bocsásd meg, engedd el a mi vétkeinket, ahogyan mi is megbocsátunk, elengedünk. Az elengedés a lényeg. Az önpusztítás ellenszere az elengedés. Amíg fogom, fogva tart. Amikor elengedem, akkor nincs többé hatalma felettem.

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12