Miközben a nyugati sajtó egy része a szokásos módon elferdített valóságot közölt a pápa magyarországi látogatása kapcsán, aközben Ferenc pápa Kossuth téri vasárnapi miséjén több tízezren demonstrálták azt a hitüket, meggyőződésüket, hogy egyedül Krisztus a jövőnk.
Érthető azon törekvése a liberális eszmeiségű nyugati híradóknak, hogy a pápa a kormányzat migránskérdést kritizáló szólamait erősítette fel. Ők ezt értik, ezt az utat járják (még ha kissé disszonáns is a hír, hogy a befogadást kéri számon a pápa, miközben találkozik az ukrán menekültekkel). A krisztusi úttal nem igazán tudnak mit kezdeni. Azzal sem, hogy a krisztusi hívó szóra százezrek indulnak el ebben az országban.
Számos gond és baj között azért örömteli reménység ez a sokaság. Ha hozzávesszük azokat, akik közvetítés útján követték a misét, az már jelentős, mérvadó létszám.
Ez pedig számunkra, magyar reformátusok számára is erőt adó bizonyosság. Mert gondoljunk bármit a pápaság intézményéről, a közös ügy, Jézus Krisztus ügye testvérré tesz bennünket. Ahogy Ferenc pápa is megfogalmazta homíliájában: Jézus Krisztus az Ő szeretetében ölel minket egymáshoz, hogy ebben a szeretetben megnyílva kölcsönösen szeressük egymást.
A szeretet nyelvéről szólva a menekültekkel való találkozón a pápa úgy fogalmazott, hogy ezt egy egyetemes nyelven kell tevékennyé tenni, amelyet mindenki meghall és megért, még azok is, akik nem hisznek. Máskor is utalt már arra, hogy nem lehet csupán egy „bennfentes” zárt egyházban megélni a krisztusi szeretetet. Homíliájában is a nyitott kapuk példáját hozta: „olyan kapuk, amelyeket senki előtt nem csapnak be, olyan kapuk, amelyeken mindenki beléphet és megtapasztalhatja az Úr szeretetének és megbocsátásának szépségét”. Ez valóban krisztusi, egy pápától elvárható kérés.
A papokkal való találkozása során szólt a nyugati hit válságáról (erről nem találtam idézetet a nyugati hírvilágban – bár lehet, hogy valahol ezt is említették). Arról a legrosszabbról, ami az egyházzal történhet, miszerint a világ kihívásaira egy világias egyházzal feleltek: alkalmazkodni a világiasság váltakozó széljárásaihoz, amiben pedig a kereszténység elveszíti erejét, és megszűnik a föld sója lenni. Többször, nyomatékosan óva intett az elvilágiasodás folyamatának veszélyétől.
Teszem hozzá, hogy ennek a valós veszélynek a fényében (sötétségében) lesz igazán izgalmas a mindenki számára érthető szeretetnyelv kérdése. Hogy a mindenki számára érthető nyelv mondjon is valamit. Valami KRISZTUSIT. Mert a nyelv érthetőségének megfelelési kényszerében ott rejlik a veszély, hogy a forma meghatározza a tartalmat is, és a krisztusi szeretetnyelv helyébe a világi szeretetnyelv lép. Vagy annak a veszélye, hogy a nyitott kapukat túlbuzgóságból ledöntik. Pedig a kapura szükség van, hiszen az maga Jézus Krisztus, és csak Őrajta keresztül léphetünk be az örökéletbe.
A pápa látogatásából ki-ki a saját ideológiájának megfelelő szalagcímet gyárthat. Tartalmas programja alatt számos nagyon fontos teológiai üzenetet közvetített, sokak számára okozott örömöt személyes, közvetlen megjelenésével. A kötelező minimális politikai feladatait letudva nem Vatikán Állam vezetőjeként (nem politikai titulusában) hanem egyházvezetőként, Krisztus követeként végezte szolgálatát. És ez a politika felett álló szolgálat hívott el százezreket. Reformátusként számomra ez volt felemelő ebben a hétvégében: láthatóvá tette azt a keresztény tömeget, amire oly sokszor hivatkozunk, de a mindennapokban láthatatlan. Ha a vasárnapi pápai misét követő sokasághoz hozzávesszük azokat, akik más felekezetek istentiszteletén vettek részt abban az időben, van jogos hivatkozási alapja a kereszténységnek. És ez komoly fegyvertény.
