Ismerjük meg

Kerengő podcast – hangban és lélekben egy asztal körül

A köztársasági elnöknek is van már, és Harry herceg is ebben tárulkozott ki legutóbb: reneszánszukat élik a podcastok, amelyek bárki zsebében ott szólhatnak futás, mosogatás, vagy akár vezetés közben. De mi ez a műfaj, és alkalmas-e az evangélium és keresztyén értékeink hordozására? Erről beszélgettünk Bella Péter, Farkas Gergely és Szakács Gergely lelkipásztorokkal, a Kerengő podcast alkotóival.

A podcast tulajdonképpen egy hangzó blog, amelyet ingyenes vagy fizetős alkalmazásokon keresztül érünk el. A kedvenc csatornánkra feliratkozva mindig értesülhetünk a friss adásokról, amelyeket bárhol, bármikor hallgathatunk – akár offline is. Az applikáció megőrzi nekünk, hol szakítottuk meg legutóbb a műsort, listázza a kedvenceinket, akár ajánl is hasonló tartalmakat. 

Magyar nyelven a sport és a technológiai témák beszélgetései jelentek meg először podcastként bő tíz évvel ezelőtt, ugyanis ez a forma alkalmas hosszabb elemzések, mélyinterjúk közlésére is. A rádiók kénytelenek nagyon szűkre szabni a kisebb szubkultúrákat érintő magazinműsorok időtartamát, ha nem szeretnék elveszíteni azokat a hallgatókat, akiket a téma nem érint, velük együtt pedig a hirdetőket, azaz a reklámbevételt. Bár újabban már a podcastokban is fel-felüti a fejét egy-egy szponzor vagy reklám, de eddig ez egy hirdetés- és bevételmentes tartalomszolgáltatási forma volt. A podcastok hallgatói célzottan válogathatnak az adások, csatornák között: ma már szinte nincs olyan hobbikör, közösség vagy szubkultúra, aki ne találna műsort magának az őt foglalkoztató témában. Jellemzően ezek a hanganyagok kevésbé jól fésültek és szigorúan vágottak, mint ahogyan rádióba kerülnének, ennélfogva őszintébbek és fesztelenebbek is. Bárki könnyedén indíthat saját adást akár rádiós minőségű anyagokkal, különösebb anyagi ráfordítás nélkül is. Egyre többen vannak olyan keresztény podcasterek, akik igehirdetéseket, meditációkat, előadást, vagy beszélgetéseket osztanak meg követőikkel.

A gazda, a tudor és a vak

A Kerengő podcastot Bella Péter, Farkas Gergely és Szakács Gergely indították el, és épp a napokban érték el az ezredik meghallgatást. Hármukat nemcsak a 83-as főút köti össze, de korban és szolgálatban is sok a hasonlóság, mégis más-más szempontok, olvasmányélmények, példaképek jelennek meg általuk a beszélgetések során. A három református lelkész egy-egy órás beszélgetéseinek különlegessége a következő szabály: a témát mindig egyikük hozza, másikuk tud róla és olvas is hozzá, viszont a harmadik ember „vak”, azaz a felvételig nem tudja, miről lesz szó. Témáik között a böjt mellett előkerült már a Meseország mindenkié című könyv , vagy a keresztény tetoválások dilemmája is, és izgalmas vendégek is megszólaltak már a kerengős hangok mellett. Legutóbb éppen a pozitív pszichológia, és a pozitív gondolatok témakörében beszélgettek, iróniától sem mentesen. 

Farkas Gergely, Bella Péter, Szakács Gergely

Szakács Gergely pápai lelkipásztor azt mondja, nagyon örülne neki, ha minél több református YouTube-influencer és TikTokos lenne, mert sokkal jobb, ha őket nézik és hallgatják a fiatalok, mint mást, de önmagukat nem tartja eléggé képernyőre valónak és fiatalnak ahhoz, hogy videóként rögzítsék és tegyék közzé a beszélgetéseiket. „Mi a podcast reneszánszába kapcsolódtunk bele, remélem, hogy van még ebben a műfajban, és nem fullad ki hamar. Bennem mindig az munkál, hogy milyen új eszközzel tudjuk azt a régi, hamisítatlan üzenetet megfogalmazni, amire az életünket tettük fel” – magyarázza. Hozzáteszi: a hangzó anyagok előnye az írott vagy akár a videós tartalmakkal szemben, hogy nem kell a szemet használni hozzájuk, így bármilyen tevékenység közben szórakozhat, informálódhat vagy épp tanulhat belőlük az ember. 

Bella Péter, a győrújbarát-ménfőcsanaki gyülekezet lelkésze ezzel szemben úgy látja, nem a YouTube-ozáshoz lennének ők öregek, hanem ahhoz, hogy a fiataloknak készítsenek videós tartalmakat. „Látszik a hallgatottsági statisztikából is, hogy a mi korosztályunk hallgatja elsősorban az adásokat. Gyakorlatilag megosztjuk az asztalunkat azokkal, akik akár ott is ülhetnének, mert valamilyen értelemben közel vannak hozzánk” – teszi hozzá.

Farkas Gergely püspöki titkár, a Dunántúli Református Egyházkerület tanácsosa  is a közvetlenséget emeli ki a műfaj egyik erősségeként. „Az írásban az a nehéz, hogy metakommunikáció híján nagyon pontosan kell fogalmazni. Itt viszont van lehetőség a korrigálásra, és van egy intimitása a műfajnak. Nem tolakodó, kedves forma.” Van egy közvetlensége is: a podcastban megszólaló emberekkel könnyen lehet találkozni akár élőben is, könnyű kapcsolatot teremteni, míg mondjuk egy rádiós műsorvezető sok esetben már maga is celebnek, hírességnek számít, és nehezebben megközelíthető. Gergely volt az ötletgazdája annak, hogy a Dunántúli Református Akadémia előadásait podcast-platformokon is tegyék elérhetővé, amit az egyházkerület támogatott, és tulajdonképpen ezzel az első fecskéje volt a református podcastoknak. 

Más utakon ugyanoda

Farkas Gergely és Bella Péter mindketten úgynevezett early adopterek, azaz nyitottak az infokommunikációs újdonságokra és szívesen próbálnak ki mindenféle új programot, eszközt, vagy műfajt, így az első podcast-csatornákat is követték. Korábban a rádióban is hasonló típusú, elmélyültebb, beszélgetős műsorokat hallgattak, amiből egyre kevesebb van. Szakács Gergely egészen máshogyan jutott el a podcastokhoz. A lelkipásztor leggyakrabban futáshoz és autóvezetéshez szedett le hanganyagokat – elsősorban Pál Feri előadásait – a telefonjára. Ez meglehetősen körülményes, időigényes, sok buktatót rejtő folyamat volt, amelyben több tényezőre kellett figyelni: például, hogy megfelelő legyen a hanganyag formátuma, illetve legyen elég tárhely az adathordozón vagy a lejátszón. Barátai osztották meg vele, hogy Pál Feri és sok más előadó anyagai podcastként is elérhetők, amelyeket akár offline is lehet hallgatni. 

Farkas Gergely, Szakács Gergely, Bella Péter

A három lelkész – akik egyébként jó barátok – azért készítette el az első podcastjukat, mert úgy érezték, hogy másoknak is érdekes vagy építő lehet belehallgatni a beszélgetéseikbe. Szakács Gergely azt mondja, a felnőtté válásban és a szolgálatra készülésben sokat segített volna neki, ha hasonló műsort hallhat: „Fiatalkoromban hatszáz kérdésem volt az egyházzal, az élettel, önmagammal kapcsolatban. Nagyon örültem volna, ha lett volna egy ilyen, ahol lelkészek leülnek beszélgetni arról, mit gondolnak. Abból levizsgáztunk, hogy az egyház mit tanít, de nekem sokat adott volna, ha hallhatok arról, mi van az egész mögött, ők mit gondolnak, hogyan élik meg az egyházzal kapcsolatos kérdéseket.” Hozzáteszi: a rövidre záró, félmondatos válaszok helyett nagyon szereti azt, ahogyan Jézus a példázatokban továbbgondolásra hív, nyitva hagy kérdéseket.

Cél nélkül, de nem tét nélkül

A lelkészek arról beszélnek, hogy tudatosan nem céljuk űzni a statisztikákat, hogy minél többen hallgassák őket, és nem törekszenek sem didaktikus tanításra, sem direkt misszióra. Szakács Gergely szerint pont elég már a megmondókból: „Annyian vannak a mai világban, akiknél ott van a bölcsek köve: jobb- és baloldaliak, egyháziak és ateisták… Mindenki tudja a tutit. Mi nem így állunk hozzá. Minden görcs nélkül beszélgetünk, és óhatatlanul megjelennek a hozzászólásainkban a keresztény, református értékek. Nem baj, ha senki nem hallgat minket, az viszont óriási dolog, ha valakiben elindít valamit az, amit tőlünk hall. Személyes tapasztalatom, hogy halálra vagyunk telítődve mindennel: a megmondóemberek az arcunkba nyomnak mindent, információ rogyásig van, de az emberek nagyon vágynak arra, hogy egyszerűen csak beszélgessünk, és osszuk meg az életünket.”

Szakács Gergely szerint ez ősi igény, és így képzeli el valahogy a jézusi asztalközösséget is. „Akárhogy olvasom az evangéliumokat, nem úgy jelenik meg nekem Jézus, mint aki azt mondja: »Na, ide figyeljetek, eddig sületlenségeket tanítottak nektek, majd én megmondom, hogy mi a frankó«, hanem jól tudott kapcsolódni az emberekhez. A The Chosen című sorozatból is olyan jól kijön, hogy Jézus az, aki tud kapcsolódni, aki tudja, mi van veled, és aztán olyat mond, ami eltalál és megráz. De ezt nem azért teszi, hogy porba sújtson vagy földbe döngöljön, hanem azért, hogy valami teljesen újat kínáljon. És ez nem szájbarágós, nem lózungokat mond, hanem a beszélgetésekben találva érzik magukat emberek. Ha valaki hallgatja a podcastot, és elindul benne valami, akkor mi már evangéliumot hirdettünk, még ha indirekt formában is, tulajdonképpen egy baráti beszélgetésben.” 

Farkas Gergely azt mondja: fontos célkitűzésük, hogy beszélgetéseik ne legyenek öncélúak, mert igenis van tétjük. „Ami összehozott bennünket, az természetszerűleg a hivatásunk, meg az, hogy Krisztust követő és neki engedelmeskedni próbáló emberek vagyunk. Ennek tétje van önmagunk számára is, és amikor valaki témát hoz, a saját kérdéseit hozza, amelyek végső soron ezzel, a Krisztus követésével függnek össze.” A tét súlyát fejezi ki számára az egyik visszajelzés: volt, aki – mivel erre volt épp csak lehetősége – a Kerengőt hallgatta a járvány idején vasárnapi igei tartalomként. 

A didaktikus megmondástól Bella Péter is irtózik. Ezért tartja jó műfajnak a Kerengőt, amelynek már a neve is utal arra, hogy ezen az együtt bejárt úton elférnek a megválaszolatlan kérdések, a befejezetlen mondatok és a humor is, mégis közelebb vihet a célhoz, mint a legrövidebb utak, azaz a direkt üzenetek. „Nem tanítunk, de tanúk vagyunk, mert keresztények vagyunk. Tanúi vagyunk a saját hitünk küzdelmeinek, az istenkapcsolatnak. Ez nem tanítás, de tétje van, mert a hitünknek és az életünknek is tétje van, és ezekről gondolkodunk – ez pedig tanúságtétel” – foglalja össze. 

A Kerengő podcaston túl szeretettel ajánljuk olvasóink figyelmébe honlapunk induló podcastját is Küszöbön címmel, amelyben Balogh-Horváth Mariann beszélget úgy, hogy az ne csak „belsősök” számára legyen érthető. Hallgassanak bele további keresztény podcastokba is, keressék a Különvélemény , a Végtelenség fiai , a Lelkifröccs , az Elég nekem csatorna műsorait, vagy angolul tudók Tim Keller igehirdetéseit!