Ismerjük meg

Gyógyító otthon

Némethné Balogh Katalin a Magyar Kékkereszt Egyesület Addiktológiai Rehabilitáció és Szenvedélybetegek Átmeneti Otthonának, közismert nevén a Református Iszákosmentő Missziónak a vezetője. Vele beszélgetek. Ismeretségünk régi. Még a Leányfalun lévő Református Idősek Szeretetotthonának volt a vezetője, amikor a teológusok számára kötelezően előírt négy hetes nyári diakóniai gyakorlatot ott töltöttem. Nekem a családias, barátságos munkatársi légkörben elröppent ez az idő. De, később visszajártam, mert hiányzott. Itt is megérintett ez a régi érzés.

Dömösön a hegyoldalban, gyönyörű kilátással van egy felújított ház. Rajta kék kereszt. Hol járok? 

Gyógyító otthonnak hívjuk. Valamikor üdülő volt és abból vált egyrészt a Magyar Kékkereszt Egyesület, másrészt a Magyarországi Református Egyház Iszákosmentő Missziójának a gyógyító otthonává.

Az egyesület adja elsősorban a helyet, és a Magyarországi Református Egyház segíti azt a lelkiséget, hogy az emberek az alkoholizmusból meggyógyulhassanak az evangéliumon keresztül. 

Csak alkoholistákkal foglalkoztok? 

Főleg alkoholistákkal foglalkozunk. Ma már ez nem olyan egyszerű, mint a kezdetekben. Akkor főleg alkoholisták voltak. Ma sok a depressziós, sokaknak pszichiátriai betegsége van, és mellette alkoholista. És van, akinek olyan súlyos betegségei vannak, amit itt mi nem tudunk kezelni. Hiába kórház és szociális intézmény a ház, nincs kompetenciánk, sem orvosilag, sem ápolónő szintjén. Például a cukorbetegségét és az érrendszeri betegségét kezelni kell előbb ahhoz, hogy itt tudjunk foglalkozni azzal, hogy mi is lesz az életével. 

Egy nagyobb egésznek vagytok a részei? 

Egy egészségügyi rendszernek vagyunk a részei, mint addiktológiai rehabilitáció, a szociális rendszerben a szenvedélybetegek átmeneti otthona, amit a Kékkereszt működtet, de alapvetően mi gyógyító otthonnak hívjuk. A háttér ahhoz szükséges, hogy az az ember, aki ide érkezik, megfelelő ellátásban részesüljön, ne kelljen neki fizetni kötelező módon. Ittlétük alatt a résztvevők ügyes-bajos szociális problémái megoldásában is segítünk, hogy nyugodtan tudjon együtt ülni harminc társával, és hallgatni az Isten Igéjét.

Mi indított arra, hogy ezt a munkát végezd? 

Hosszú út vezetett idáig. Az életemben a tanulást és a munkás éveket is beleszámolva, majdnem harminc év kellett ahhoz, hogy én ebbe beleszeressek. Voltam a diakóniában a Dunántúlon, Dunaalmáson, voltam diakónus képzőben, voltam öregotthonban, Dunamelléken. Azért kellet annyi féle emberrel találkoznom, és közben tenni a dolgomat, hogy alkalmas legyek arra, amit Isten itt rám bízott. Megszeressem az alkoholistákat, és nekem is szabad legyen nem alkoholt fogyasztanom, és jó szívvel mondjam, hogy ezt nekik is szabad.

A tényleges elindulásom nagyon emberi helyzet volt. Kicsi gyerekeink mellett munkát kerestem. Egy adott helyzetben édesapám, Balog Zoltán, felajánlotta, hogy részmunkaidőben a misszióban tud alkalmazni. Később építgetve a családi életünket gondolkoztunk, hogy fogjuk ezt működtetni, akkor Isten azzal szólított meg, hogy több az élet, mint csak a család.

Utólag döbbentem rá, hogy ezt láttam otthon is, és eddig is mindig segítő munkát végeztem. Izgalmas, hogy ebben a munkában az az ember lehetek, akit az Isten formál. Hagyom, hogy formáljon, segítsen embereken keresztül mindabban, amit a teológián, az egészségügyben, az addiktológiában tanultam.  Talán az a szó a legjobb rá hogy diakónus vagyok, a szó bibliai értelmében is, aki kész megetetni valakit, vagy lelkigondozni, vagy prédikálni és vezetni egy ilyen házat. 

Ebben a házban emberi életek jövője dől el. Nem terhel ennek a felelőssége? Nincs benned félelem? 

Isten segített, adott időt, hogy felnőjek hozzá. Sokáig én segédmotoros szerepében voltam. 2006-ban mentek el a szüleim, de itt volt Korsós Pista bácsi, az ő nevét is sokan ismerik a Református Egyházban. Mindig volt valaki mellettem emberileg is, és Isten nem hagyta, hogy így magam maradjak (a gyerekeink még kiskorúak voltak).

A férjemre, a munkatársaimra sokat lehet bízni. Van egy lelkigondozói közösségünk, amiben hála Istennek van két református lelkész is. 

Milyen lelkisége van ennek a gyógyító háznak? 

Ki van írva, hogy Református Iszákosmentő Misszió gyógyító otthona. De nyilván nem csak reformátusok vesznek részt a gyógyító alkalmakon, hanem sokféle felekezetből valók is. Jönnek olyanok is, akik valamilyen szektát is megjártak vagy angyal terápián vettek részt. Jönnek ateisták is, de nem feltétel a hit, és nem is vizsgáljuk előzetesen, hogy ki miben hisz. 

Mi azért hangsúlyozzuk, hogy református, mert a Biblia tanításához ragaszkodunk.  A lelkiségnek a része a szeretet, alapvetően az elfogadás és mellette a szabadság.  Nem erőltetjük sem a hitet, sem az Istent. Azt szoktam mondani, ha Isten nélkül hallgatja végig, ha nem is hisz, vagy nem akarja, akkor is segítségére válik.  

Néha úgy gondolom, olyan ez, mint egy műfordítás jó értelemben véve: az Isten világát lefordítjuk ezeknek az embereknek a nyelvére. Lefordítjuk arra, hogy mit jelent ez abban, amiben ő van. Olvassuk a Bibliát, néha szerintem be is sokallnak tőle. De amikor érzik, hogy itt az életükről van szó, az ő problémájukról, arról hogy akkor mit jelenthet ebben az Isten valósága, akkor legtöbben beleilleszkednek.

Most kezdődött hétfőn egy gyógyító hét. Igét hirdetünk, nagycsoportos beszélgetést is tartok a betegségükkel kapcsolatban. Mikor leültem velük először, és föltettem nekik egy kérdést, olyan kegyes válaszokat adtak, hogy én majdnem megijedtem.  Mondtam nyomjunk egy delete gombot, mert most itt az életünkről van szó. Adhatunk mindenre jó választ: az Úr Jézus szeret, meg majd segít, meg meghallgatja az imádságomat. De nem fogsz tudni Vele mit kezdeni, míg rá nem jössz, hogy ki vagy, ki az Isten, és tényleg hogy működik az ő segítsége. Nem csak úgy, hogy elmondjuk a varázsigét, és várom, hogy az ölembe hull.  Annyiféle zagyva elképzelése van ma az embereknek Istenről, a szabadulásról.  Nagy rendet kell tenni a szívekben, a fejekben. Nyilván Isten végzi ezt a munkát, felhasznál minket ebben, hogy világosabb és egyértelműbb legyen. 

Van kudarc élményetek? 

Igen, ha valaki nem akarja a gyógyulást. Ezt tapasztaltuk is, és a Biblia alapján is tudjuk mondani. Valakinek már sok az élet és Isten megengedi, hogy letegye az élet terhét, mert nem tud megküzdeni vele.  Szabad ezt elfogadni, azért a kudarc az ő kudarca, nem a miénk. Isten készen állt, de ő nem volt kész elfogadni

Azt szoktam mondani, ha nem itt gyógyulsz meg, Isten ott van a másik terápián is. Szabad neked ezzel élned. Néha máshonnan kell egy lökés.

Vannak öngyilkos jelöltek is közöttük, akik az alkoholba fulladnak bele, ezt is nehéz elhordozni. 

Hogyan tudjátok elhordozni? 

Az Isten ad olyan szabadságot, hogy embereket el lehet engedni, nem vagyok az anyukája. Bár néha valakit örökbe fogadnék, mert annyira azt látom, elölről kellene kezdeni az életét, mint egy kisbabának. Szabad őket hagyni, mert erre a szabadságra szükségük van. Tele vannak kényszerrel, nemcsak ők, hanem mindenki. Ma már kényszeresek vagyunk. Muszáj ezt, muszáj így, mindent muszáj. Kell még egy muszáj? Még az Isten is muszáj?  Nem, ez nem szabadság.  Szabad úgy tenni, szabad azt mondani, hogy nem muszáj. De jó, hogy ha Isten ott van az életemben, mégiscsak hagyom magam neki, de ez csak az én döntésem lehet.  

Örömeitek vannak? 

Hogyne. Évekkel ezelőtt a női csoport lelkigondozójaként szolgáltam. Azt láttam valakin, hogy megérett a gyógyulásra, olyan nyitott szívvel fogadott mindent.  Ez az asszony azóta nemcsak hogy nem iszik, de nagyon komolyan éli a hívő életét. A társa is, aki azóta a férje lett, hitre jutott, konfirmáltak. Megkeresték a gyülekezetet, és utógondozó csoportot alakítottak. Kivirult az élete, segítő lett és még most is elfogadja a segítséget.

Minden gyógyító elején bemutatkoznak ki miért jött ide, és a végén kimutatkoznak. Van, aki azt mondja, hogy én nem hiszek, és én ezzel nem tudok mit kezdeni. De ezt kaptam, ez jó volt, és ezzel tudok mit kezdeni. Az is nagy ajándék, ha már kezdenek őszinték lenni. Ha ennyit kezd tanulni ebben a hazug világban (az ő hazug világuk még keményebb tud lenni) akkor ez csoda, hogy valami megérintette.   

Kik a munkatársaid? Milyen képzettségre van szükség ehhez a munkához? 

Van egy szakmaiság, ami kell, és tanulható. Az jó, ha van addiktológiai, egészségügyi, szociális végzettsége valakinek.  Az együtt töltött idővel, az emberekkel való kommunikációban nagyon sok minden megszerezhető, amit nem lehet másképp tanulni. 

Nyilván a lelki munkát végző, az emberekkel közvetlenül foglalkozó munkatársak hívő, elhívott emberek.  Amikor itt vannak, teljesen itt vannak, és a szívügyük. Nagy ajándéka ennek a háznak, hogy úgy lett keresztyén otthon, hogy nem a szakmai elvárásoknak kellett elsősorban megfelelnie. Persze annak is. Dolgozunk érte és egyre többet, hogy az evangélium legyen a meghatározó.

Amikor jött a COVID, a munkatársaim rám néztek, hogy mi lesz. És azt mondtam, hogy bármi is történjék, mi itt mindenképpen fogunk Igét hirdetni. Megnyugodtak, mert ők is ezért aggódtak. Ilyenek a munkatársak. A lelki munkát végzik, csoportokat vezetnek, személyes beszélgetéseket vezetnek. Két férfi és két nő hordozza elsősorban lelkigondozóként a csoportokat. Együtt imádkozunk, együtt borulunk le a szolgálókkal az itt is munkálkodó Isten előtt. Jó szeretni az alkoholistákat. Itt nem érzi az ember, hogy mások. Ők is olyan emberek, mint amilyenek mi vagyunk.

Jelenleg a misszióban két református lelkész dolgozik. Egyikük bejárós, a másik három négy napot tölt itt hetente. Van egy építőmérnök, de itt nem ezt a tudását kamatoztatja. Az utógondozói csoportokkal munkálkodik. Addiktológiai végzettsége van és beépült a lelki munkába. Ő kapcsolja össze a résztvevőket azzal a lelki közösséggel, ahova Dömös után mehetnek a gyógyító program befejezésével. Van egy közelben lakó diakónus és szociális munkás. Sajnos a négyhetes gyógyító programnak a teljes lelki munkáját nem tudják lefedni.

Vannak időnkénti besegítők. Boross Géza és felesége Erika hetente két estét egymást váltva. Van egy nyugdíjas lelkész, aki időnként itt szolgál. A helyi lelkipásztor Máthé Zoltán, akit időnként megkérhetünk sok más szolgálata mellett. 

Fogadtok segítőket?      

A segítőket szívesen fogadjuk, azzal a titkos reménnyel, hogy valaki hátha beleszeret ebbe a munkába.  

 Mi hiányzik a teljesebb munkához? 

Most éppen nővérhiánnyal is küszködünk. Nem tudjuk a teljes 24 órában biztosítani a jelenlétet.

A nyáron elköszöntünk egy lelkésztől. A férfiak mindig többen vannak résztvevők között és ezért egy igehirdető férfi munkatársra, református lelkészre, és mint házigazdára is nagy szükség van. Aki vállalná azt is, hogy nemcsak jön és megy, hanem itt is van akár több napon át. Várjuk a megszólított jelentkezőt! 

Van valamilyen vágyad, kívánságod a munkáddal kapcsolatban? 

Az utógondozó csoportok tagjai nagyrészt református gyülekezethez kötődnek.  Gondolkoztam azon, hogy hogyan is lehetne kapcsolatot találni a gyülekezetekkel.

Álmaimban, imádságban nem adtam föl, hogy minden gyülekezetben lenne egy iszákosmentő felelős, aki érzékeny irántuk, akivel lehet kapcsolatot tartani, és így összekapcsolódjon az Iszákosmentő Misszió a gyülekezetek missziójával.

Közel 20 év alatt, mióta misszióvezető vagyok sok és sokféle próbálkozásom volt, hogy ez másképp legyen. Nem adom fel. Amiatt szomorú vagyok, hogy gyülekezetbe nagyon ritkán hívnak bennünket. 

Ti nyitottak vagytok arra, hogy elmenjetek egy gyülekezetbe és erről beszélgessetek a gyülekezeti tagokkal, lelkipásztorral, az érdeklődő közösséggel? 

Igen. Keresett minket most a baptista egyház, és itt volt egy ferences nővér is, hogy ezzel szeretnének ők is foglalkozni. Segítsünk nekik. Itt van valami, amit ők is szeretnének.

Ma azt látom, hogy ez tabu. Erről nem beszélünk. Pedig ott van az alkoholizmus rejtetten, vagy kevésbé rejtetten a református gyülekezetekben is.  Sajnos lelkészek is szenvednek ilyen bajtól. A lelkészek maguk is részesei vagy attól is szenvednek, hogy látják, és nem tudják, hogyan nyúljanak hozzá. Pedig tudnánk segíteni, de kapcsolatot kellene teremtenünk.

Biztatnám a lelkészeket, hogy jöjjenek el, és személyesen tapasztalják meg az itt folyó munkát. Találkozzanak az itteni emberekkel. Egész évben nyitottak vagyunk erre, most csak a járvány miatt nem.

Azok a lelkészek, akik jártak a házban, és részt vettek valamilyen módon ebben a munkában, ők azt tapasztalják, hogy nem egy megszokott gyülekezet hallgatja az igehirdetőt, hanem azok az emberek, akiknek élet halál kérdése, hogy itt meghallja a jó szót.

Az is lehetséges, hogy lelkipásztorokkal leüljünk beszélgetni, ahol nem csupán, mint egyházi feladatról beszélünk, hanem arról, hogy az embereknek hogyan tudunk segíteni azon a helyen ahova kit-kit állított Isten. Egyszer Dömösön iszákosmentő lelkésztovábbképzést tartottunk, akkor éltem át ilyen felszabadult, részben kötetlen megbeszéléseket. A misszió tud ajándékba adni gyógyuló, szolgálatkész embereket Isten kegyelméből a gyülekezeteknek. 

Hogyan lehet ide bekerülni? Hogyan segíthetünk ebben? 

Most jelen pillanatban két negatív COVID teszttel, és beutalóval lehet bekerülni. Előzetesen telefonálni kell Dömösre, majd elmenni a háziorvoshoz. Ebben technikai segítségre szorulhat a jelentkező.

Ha van közelben egy működő Kékkeresztes csoport, akkor oda érdemes a gyógyulni vágyóval elmenni. Ez egy kis ízelítőt ad a dömösi légkörről. Nem mernek belépni egy templomba, egy parókiára se egyedül, hát még egy ilyen új közösségbe.

Lehet, hogy aztán segíteni kell beültetni egy autóba, és elhozni. De pénzt semmiképpen nem kell neki adni. Ezen kívül bíztassuk, hogy jó helyre kerül, itt embernek fogják nézni.  

Ha már itt van valaki mire számítson? Hogyan zajlik itt az élet? 

Elég pörgős az életünk. Reggel nyolc órától este nyolc óráig.

Egy nap úgy működik, hogy van három főétkezés, és ezek között vannak elosztva a különböző alkalmak. Már a reggelinél egy lelki üzenettel kezdünk. Gyakran verset szoktam ilyenkor olvasni. Hajdú Zoltán Levente, Füle Lajos, Siklós József, Túrmezei Erzsébet verset, vagy amit alkalmasnak találok arra a napra. Együtt kezdjük a reggelit énekkel, imádsággal, hogy azt érezzék, hogy ez a napindító, ez fogja meghatározni a napnak a jellegét.

Fél tízkor van egy gondolatébresztő alkalom. Ezek után van két, vagy három csoportban beszélgetés lelkigondozóval. Ebéd után egy hosszabb szabad program, ahol közösen lehet sétálni segítő kíséretével. Négy órától fél nyolcig három közös alkalom van. Különböző témákban nagycsoportos beszélgetések. Ilyenkor szokott lenni filmvetítés és annak a megbeszélése is. Minden héten van bizonyságtétel: ez azt jelenti, hogy valaki jön és elmondja hogyan találta meg a szabadulást, a gyógyulást Istennél. Vacsora, majd utána egy evangelizáció. Ez egy félórás alkalom. Itt egyértelműen Isten Jézus Krisztusban való szeretetéről van szó. 

Az elfáradt segítők hogyan pihenik ki magukat, újulnak meg? 

Nem egyszerű, de azért próbálkozunk, hogy imádságban, közösségben legyünk egymással. Nekem, mint vezetőnek ez feladatom, hogy erre figyeljek. Évente egyszer háromnapos alkalmat tartunk, amikor kiszellőztetjük a fejünket, lelkünket, szívünket. Van évente kétszer két hét, amikor nincs program: karácsonykor és nyáron. Ilyenkor van a szabadság, az otthoni kikapcsolódás ideje.

A munkatársakkal kiegyensúlyozott, őszinte kapcsolatra igyekszünk. Figyelünk arra, amikor együtt dolgozunk és arra is, ami az otthonukban öröm és nehézség.  Fontos hogy merjünk szólni, egymásnak is segítsünk.  

Hogyan biztosítható, hogy ez az otthon a jövőben is jól működjön? 

Alapvetően ez az Egyház társadalmi missziójának a része a Kékkereszt Egyesülettel való együttműködésben. Nem lehet megspórolni a szakmaiságot és a lelkiséget szabad első helyre tenni. Szükség van a gyülekezetekkel való kapcsolatra, küldjék a rászorulókat, és a segítőket is.

A másik, hogy hitelesek legyünk, amikor bemutatkozunk egymásnak egy-egy program kezdetén. Úgy szoktam bemutatkozni, hogy együtt keressük az élet útját. Lehetséges, hogy mást keresünk, de mindannyian úton vagyunk, és az utunkat keressük. És megszólít bennünket az Isten.

Van, amit nem lehet megtanulni, nem lehet megszokni. Ha száz évet tölt is el az ember ilyen helyen, akkor se lehet. Még ugyanaz az ember is más lehet, hát még egy másik személy: rendkívüli és szokásosnak látszó helyzetekben is személyes megoldást szabad keresni. Ilyenkor szabad tudatosítani, hogy van Isten. Édesapám is gyakran mondta ezt: abban a helyzetben, elég azt tudni, hogy van Isten.

Ha jelentkezne, vagy küldene valakit a programba. Ha segítőnek, vagy lelkipásztori munkára szólíttatott meg.

Némethné Balog Katalin misszióvezető, MKKE Addiktológiai Rehabilitáció vezetője, MKKE elnök

Magyar Kékkereszt Egyesület Addiktológiai Rehabilitáció és Szenvedélybetegek Átmeneti Otthona 2027 Dömös Vöröshegyi u 1. sz Telefon: 06-33-507-100 (a jelentkezéssel kapcsolatos email cím: domos@kekkereszt.org)