Kinyitom a szemem. Akarom nyitni, mert nem bírom tovább az álmot. Éjjel van. Épp elég sötét még ahhoz, hogy összemosódjon két világ valósága. Mozdulni nem merek. Keresem a mellettem szunnyadó kezet, mintha az életem múlna a kérges kapaszkodón. Félek. Még túl élethű az esetlenül kúszó torzók sokasága. Még túl félelmetes a kiúttalan lépcsőház félhomálya, a…